Édesanyám miért félt ennyire? Néha már irreális a félelme.

Jó esetben ragályos (látnád néha a szüleim, mindjárt nem panaszkodnál anyudra, vannak nála rosszabbak is). Nem akarja elfogadni, hogy már felnőttél, és a saját életed akarod élni, hogy nem vagy már 12 éves, stb. 19 éves fejjel 8 hónapja 300 km-re lakok tőlük, és, ha 2 hónapban egy hétvégére hazamegyek, rögtön előkerül a lista: huzatban vagy, öltözz fel, szárítsd meg a hajad... Ha tehetnék, bezárnának egy dobozba, és ott tartanának.

Tartok tőle, hogy sosem fogják felfogni, hogy el tudom látni, és tartani magam, és azok alapján, amit ismerőseimtől hallok, ez így van a legtöbb szülővel. Ha zavar a túlzott aggódás, hallgasd végig, aztán felejtsd el.

Hali!

Azért félt ennyire, mert te vagy a kisebbik (fiú)gyerek a családban, a legkisebb, akit régebben kényeztetni le7ett, és valóban, fél a változástól. Tudja, hogy el fog következni, de reszket tőle, fél hogy "elveszít".

Ezt ne szó szerint értsd,... hanem úgy, hogy ő könnyebben megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy a most 22 éves bátyád már felnőtt. ő az idősebb, emiatt ez elfogadottabb. De te még ott vagy neki, (kisebbik) gyerek,... és nem könnyű neki ezzel a félelmével megbarátkozni, hogy te is szép lassan felnősz, önállósodsz. Fél attól (ez sztereotip félelem), foglalkoztatja, hogy te is hamarosan követed a bátyádat kirepülsz, ő meg "EGYEDÜL MARAD". Rátört a "kapuzárási pánik"! :-o (...már bocsánat, hogy asszony esetében ezt a kifejezést használom, de ez sztem a legtalálóbb erre a viselkedésre.)

És hidd el, előfodul6, hogyha majd esküvőd lesz, ő nagyon sírni fog, mert akkor már egy másik lány lesz a számodra legfontosabb az életedben, így...

"-- Mi lesz velem?",

"-- Hol lesz az én pici fiam?"

"-- Kit fogok én akkor kényeztetni, szeretgetni...(stb.) ??-féle magányérzet alakul ki. Nagyon sokan azért szeretnének újabb meg újabb babát, hogy később ne maradjanak egyedül, magányosan, ezzel is kielégítvén ezt a fajta hiányérzetüket.

Ez a dolog nála vhonnan mélyről fakad6, vmiféle korábbi lelki trauma, magány- ill. hiányérzet, szeretetlenség eredménye le7, amely mostanra már tudat alatt létezik, tehát, ha megkérdezed tőle, nem fogja azt tudni megmondani neked, hogy miért, csak érzi. Tehát ha veszekedés lesz ebből, (ami sajnos eléggé vár6ó... :-T ), úgy ő nagy vszséggel mindent ki fog találni, ami kifogás csak létezik, hogy magához láncoljon, de az okát nem fogja tudni neked megmondani, meg ha tudná sem akarná, mert nem akarja, hogy megoldd a problémáját. Ilyenkor a szülő infantilissá válik, úgy viselkedik mint egy 3-4 éves hisztis gyermek, akitől a mami elvette a kedvenc játékát vagy a babáját, csak most pont fordítva. :-o

Tudom ez egyfajta önzés a részéről, és valójában vagy a "tyúkanyóskodásával" vagy a "majomszeretetével" szinte megfojt téged, de fontos az, hogy ezzel TE mint érintett is szembesülj, és annak rendje-módja szerint kezeld, le7őleg úgy, hogy a te érdeked és az ő érdeke ne sértse egymást, legyen vhol egy afféle egészséges kompromisszum!

:-O Tesó! 18 vagy!

Anyukád hivatalosan már nem dönt7 helyetted!

Ha a barátod elhív, szíved jogod elmenni, és az, hogy anyud a maga féltő önzésével nem egyezik bele az ez alól nem kifogás! :-o

Gondolj csak bele! Ha egy CSAJ lakna a barátod szomszédságában, és amikor csak rágondolsz a farkad áll, a szíved kalimpál, és nem tudsz meglenni nélküle, akkor is anyukádra fogsz hivatkozni, hogy ŐMIATTA NEM MÉSZ EL A SZERELMEDHEZ??? <<:-o

Ha ezt így kezeled, csak idő kérdése és ebbe bele fogsz őrülni, miközben te szerelmes vagy, olykor-olykor kanos is... anyád közben otthon tart megfojt a féltésével és a szeretetével, te meg a fejed a falba fogod verni, de nem kicsit, hogy...

"-- Hogy le7tem ennyire mafla???"! dO.ob

=====

OFF:

A szituról nekem egy kicsit "Kodály: Háry János" c. daljáték-operájából a 2. kaland eleje jut eszembe, miszerint Mária Lujza (az osztrák császár lánya, Napóleon kedvese) egy kismadarat becézget, szólítgat nagy kedvesen egy kalitkában. Egy kismadár, aki csak neki csicsereg, csak őt boldogítja

(Itt meg is néz7ő az eleje -- egy durva vágás sajna félbeszakítja az egyébként gyönyörű szopránszólót -- de azért ajánlom meghallgatni. Gyerekkoromban nagyon szerettem és mi magyarok amúgyis nagy zenei múlttal rendelkezünk, legyünk ezirányba is egy kicsit nyitottabbak!

>> http://www.youtube.com/watch?v=Bri0gjUGXu8&feature=related

[Részlet: |02:28 >> 03:22|]

A szitudat mindenesetre sztem találó módon ábrázolja.) :ON

=====

Rossz hír, de el kell kezdened magadat függetlenítened anyukádtól! Kegyetlen lesz az első időszak, de muszáj lesz meglépned, a te saját érdekedben. közölnöd kell anyukáddal, hogy...

"-- Nézd Anyu! Én most elmegyek az XY-hoz, mer szeretnék elmenni, és kérlek ne is próbálj meg lebeszélni erről! 18 vagyok, te is tudod: tudok magamra vigyázni! Vagy ha csajom lesz, akkor is csak miattad ne látogassam meg? Azt akarod hogy boldogtalan legyek, vagy hogy boldog és azokat az embereket, akiket ugyancsak szeretek, magam mellett tarthassam?"

Hidd el, nehéz lesz anyukáddal megszoktatnod az ébredező akaratodat, ezt az új szitut az első időszakban, de muszáj! De uakkor megéri meglépned! Nekem is voltak olyan problémáim, hogy fater már szinte rutinból benyitott a szobámba, azt' tökre kínosnak éreztem magam, mert mittomén meztelenül voltam, márpedig ő benyitott,... dúrván és hangosan, majd betolakodott a szobámba! Lecseréltem a záramat, és zártam az ajtómat. Eleinte jött a "jogaival", meg hülyézet, meg duzzogott meg minden, anyám meg szomorú volt, hogy őelőtte is zárkózottabb lettem, de én meg jöttem, hogy..

"-- Bocsi! Magánéletet szeretnék! Ha nem tetszik, sajnálom!"

Elvártam, hogy kopogjanak, és megkértem őket sokszor már előtte. És mindig, amikor nem figyeltek erre oda, a következőre zártam már az ajtómat, így hiába nyomták le először a kilincset, nem tudtak benyitni! Aztán mostanra már inkább megszokták. Kellett hozzá sajna jópár vita és veszekedés, de végül ez lett akkor az új trendet. És elhi7ed... én sem ezt akartam, és mindent elkövettem, hogy elkerüljem a drasztikus lépéseket, próbáltam 6ni rájuk mindennel, szépen is kértem, udvariasan is próbáltam segíteni nekik az átszoktatásban, próbáltam megelőzni a problémákat,... de akkor meg nem vettek elég komolyan. Hááát... do.Ob

Tudod az "érdek", meg a "muszáj...", sajna rákényszeríti az embert olykor-olykor, hogy meglépje, amit ő sem szeretne, meg ami lelkileg fáj, mert anyukám pl. ucsak szív-lélek asszony, és tudtam, hogy rosszul fog esni neki, és mindent kitalált, hogy "csakazértis"... <<:-o

Tixtára, mintha ő serdült volna, és nem én... ):-T

De a legjobb dolog még az, ha megszokják, hogy nem vagy itthon, esetleg koleszos lexel. Akkor pl. nem tudnak mit tenni az ellen, hogy lelépj. és ez a jövőd szempontjából egyáltalán nem mellékes, viszont sokkal könnyebb a szoktatás, mert akkor elkerül7ő a súrlódás, és minden kellemetlenség, uis ha egy "kicserélt" gyerek jön haza 2-3-4hetente 7végén, azért az mindjárt más, mert akkor ők is belátják azért, hogy neked olyankor magadra kell időt szánnod elsősorban (pihenés, haverok...stb.)! :-o

Jó locsolást, ha mész! ;-D

Üdv: EE

Pár hete épp kiszállok a kocsiból, apám vitt minket. Megállt az út szélén, nekem át kellett mennem a túlsó oldalra egy boltba, gyorsan vásárolni, majd vissza a kocsiba.

Apám nekem: Nehogy átszaladj az úton!!!!

38 éves, két gyerekes anyuka vagyok. :-))