Hogy szoktassam le anyámat hogy ne vizslassa végig a lakásom mindig?

Nekem a nagyim ilyen. Mikor nem vagyok itthon, akkor végignéz a szobámban mindent. Múltkor azt vettem észre, hogy a ballagási tarisznyámat (ki van akasztva emlékként) is végignézte. Fel volt hajtva, és ki volt belőle véve az ajándékom :D Na abban nem tudom mit keresett...Én megkérdeztem hogy mit keresett benne, azt mondta hogy nem tudja milyen tarisznya, ő nem is emlékszik :D Ráhagytam.

Azóta nem veszem észre hogy kutatott volna, vagy csak jobban odafigyel.

Szerintem szólj érte szépen, hogy ne kutasson, mert nem szereted, idegesít téged. Az anyukád, csak megérti.

ha legközelebb látod, h kutakodik, nézelődik, akkor ártatlan érdeklődéssel az arcodon mondd neki:

A legutóbbi látogatásod óta átrendeztem pár dolgot, keresd meg az 5 különbséget a nappaliban a hálóban és a konyhában :DDDD

hátha kicsit észhez tér.

egyébként én még annak sem örülök, ha valaki először van nálam, és alaposan megnézegeti a dolgaimat, netán hozzájuk nyúl, és kérdezgeti, h mi eeeeez??? uhhh...

Próbálj egy másik utat szerintem. Próbáld meg humorral kezelni a legközelebbi esetet mikor jön. Mikor tudod, hogy jön, viccesen említsd meg neki, hgoy anyu, ma sincs nagyobb rend, mint máskor, és semmi újat sem vettünk.

Nehéz egy anyának ezt megszoknia. Én anyumat is bántja, hogy tesóméknál mi van ő a bátyám. Nem tetszik neki a felesége, hogy nem olyan pipec, mint anyum. Hát pedig ez van. Egyik volt melótársam is ilyen, de ő nagyon nyugis, és nem tetszik mi van a fiáéknál, de előnyben részesíti a békességet, és nem szól semmit. Igazából elvárnak valamit, nehéz nekik másnak lenni. Nincs közük sok hozzá tényleg. Na mindegy próbáld ki a humoros variációt a legközelebbi esetekben, aztán ha nézelődik, ne idegeld magad. Ha meg segít, fogadd örömmel továbbra is .

Idővel csökkenni fog az "érdeklődése", de arra ne számíts, hogy teljesen meg fog szűnni.

Én több mint 20 éve költöztem el a saját lakásunkba, felnőtt gyerekeim vannak. A szüleimmel egy utcában lakunk, anyukám napi szinten átjön hozzánk. Eleinte mindent megnézet, bekukkantott ide-oda, áttett ezt-azt, és állandóan tanácsokat osztogatott, mit hova tegyek, mit hogy csináljak. Először nem szóltam semmit, csak nem csináltam meg amit mondott, azután megmondtam neki, hogy én nem úgy csinálom, aztán azt is mondtam, hogy én se megyek át hozzá és rendezgetek nála, meg osztogatok tanácsokat. Akkor egy kicsit visszavett (mert megsértődött) Kis idő múlva újra kezdte. 20 év után ott tartunk, hogy ő nem szól bele annyira, én pedig ritkábban megyek el "az én nem így csinálom"-ig. Már nem idegesítem fel magam azon sem, ha vettem valamit és elfelejtettem megemlíteni neki és pár nap múlva (3-4 napig bírja) megkérdezi, hogy mi az, vagy honnan van, vagy mikor vettem. A gyerekeim hamarabb kiborulnak rajta, de talán épp ezért, ha ők is ott vannak, csak nagyon ritkán jön elő a hasonló kérdéseivel.

Szóval kitartás, idővel ő is visszavesz magából, és te is jobban el bírod majd viselni a beleszólásokat. Ismerősöm mindig mondja: azért van két fülünk, hogy ami az egyiken bemegy, a másikon kijön.

Anyám dettó ilyen, de néha apám is besegít, bár ő inkább az íróasztalomra van ráállva. Amiért még inkább harapok, mert rendezett káosz van, én tudom, hogy miért hova nyúlok, ott még a férjem is engedéllyel pakolhat csak, egyébként semmit nem találok utána.

Anyám rend- és tisztaságmániás, csíramentes lakásban nőttem fel, a könyvek szín és méret szerint sorba rakva, a padló tisztább, mint a legtöbb ember tányérja.

Első akció az volt, hogy belépett a lakásba és kiszúrt egy tíz méterre levő pici pókhálót a karnis felett. Nekem székre kellett állnom, hogy lássam egyáltalán.

Azóta is próbál házkutatást tartani. Egyszer volt érv, hogy a lakást tőlük kaptam (elhunyt nagyszülő utáni örökségből). Mondtam, hogy rendben, akkor a falakat, padlót és a nyílászárókat lehet tapogatni, a személyes cuccainktól meg el a kezekkel, azt nem ők vették.

Én akkor durrantam be végleg, amikor anyám előásta a jól elrejtett szexi cuccaimat, amit kifejezetten csak a férjem láthat, majd felrángatta magára (van köztünk 40 év és 20 kg, mind az ő javára) és kijött, hogy ő most mennyire vicces. Lehet, hogy nem volt szép, de teli torokból üvöltöttem vele, hogy ennyire nem alázhat meg és kifelé a lakásból, ezt még ő sem teheti meg.

Megsértődtek, majd elfelejtődött. Ismét pakolászás. Zárcsere, mert volt kulcsuk és azt is megjátszották, hogy "feljöttek kitakarítani, amíg mi elutaztunk". Ja, felügyelet nélkül lehetett turkálni a cuccaink között.

Végül a férjemnek lett egy frappáns ötlete: bevásárolt valahol több kilónyi meleg és leszbikus pornómagazint és berakta őket a ruhák mellé. A meleg magazinokat a saját cuccai közé, a leszbikusokat az enyémekhez.

Egy darabig furcsán néztek a szüleim, de utána hirtelen elmúlt a keresgélési kedv... Ugye aki keres, talál :)

(Mindketten teljesen heterok vagyunk, de a szülőkről tudtuk, hogy kissé homofóbok, így eléggé sokkoló lehetett. Nem tudom mit raktak össze magukban, de nem is érdekel :))