Milyen magatartás forma ez?
Korrekt, érett férfinak tartom magam. Nem mondom, hogy Önbizalom hiányos lennék, vagy tanácstalan, de sokszor nem értem miért vagyok olyan, amilyen.
Általában nincs velem probléma, nevem van az iskolában. Lehet rám számítani, bevállalok mindenféle dolgot, de van mikor unatkozok és be nem áll a szám. Mindenhez kommentálok, okoskodok, ált. mindig van valami alapja, vagy értelme. Óra közben (Gim. 3. oszt) fel-fel hozok a témához még közel sem álló dolgot, nem félek vagy tartok a tanároktól, a többiek jobban "félnek" tőle. Tisztelem, becsülöm a pedagógusok azon rétegét, akik igazán megérdemlik ezt a nevet (mindenki ilyen). Ha valamit elrontok elnézést kérek, vagy 4x. Tisztelettudó és illedelmes vagyok, de van mikor rám jön az öt perc, és gátlástalan, alpári, közönséges stílust veszek fel. Ma németórán kérdéseket tettünk fel egymásnak, az egyik csajjal nagyon jóban vagyok, közben említettem neki, hogy mit szeretnék, végül mondta neki mindegy: Végül a kérdés: "Jössz velem szeretkezni" <- alpári stílusban.
Meg ilyen apróságok. Itthon főzünk, mosok, takarítok, vasalok, füvet vágok, mindenhez értek kicsit. Apámmal élek, ő szeret és becsül. Nincs velem úgy semmi gond.
Anyám alkoholista volt, elment, mostohaanyám szintén zenész, de legalább ő főzött és takarított ránk.
Szóval két különálló ember, egy testben.
Kényszerneurózissal (kényszerneurózis) áldott meg az élet, a gyermekkori elfojtott dolgok miatt. Barátom is van egy, akire számíthatok, osztályban csak haver. Nem találom fel magam, egy teljesen más világ vagyok. Én nem látom a viccet a "Lyuk a falon" vagy köpködjük a másikat köpőcsővel dolgokban.
Szeretethiányos vagyok? Vagy mi...
Kérem ha van szakember, válaszoljon.
válasza:Szia!
Kellene, de már majdnem voltam. Kértem időpontot, de nem mentem el. Vértelen kétszer írtam le az előző hsz-omba, de pótcselekvést akartam a zárójelbe. Biztos tudod, kicsit kínos a dolog, de már beszéltem róla orvosnak, aki szintén a pszichológust ajánlotta. Változók a tünetek. Van mikor idegesítő, de már "mindennapossá" vált. Érdekes, ha beszélek róla valakinek főleg személyesen TELJESEN tünetmentes vagyok egy darabig. Talán kibeszélem magam, megnyugszom vagy valami hasonló...
válasza:Szerintem menj el pszichológushoz. Tapasztalatból mondom, hogy sokkal egyszerűbb ha valaki olyan embernek beszélhetsz őszintén akit nem ismersz. A pszichológust pedig köti az orvosi titoktartás szóval biztos lehetsz bent, hogy nem mond el senkinek semmit amiről beszéltek.
Utána olvastam és egy ún. feltáró gyakorlatot csinálnak, aminek a segítségével megpróbálják kideríteni, hogy mi vezetett a betegségedhez.
válasza:Szia.
19/F vagyok. Tudnál adni webhelyet vagy telefonszámot? Első, második lépésnek itt kezdeném el. Sokkal könnyebb lenne az életem, ha ezen át tudnák esni.
válasza:Szia!
Én 17/L vagyok
Itt tudsz e-mailt is írni és telefonszámot is találsz.
Sok sikert kívánok Neked! :)
válasza:Soraid alapján teljesen korrekt embernek látlak. Maradj is ilyen, nem kell átmenni a köpőcsövezőkhöz csak azért, hogy jobban szeressenek.
Viszont a két alkoholista anyuka nyílvánvalóan mély nyomokat hagyott benned. Ott lappanganak szavaik és gesztusaik valahol mélyen az agyadban és a lelkedben. Valószínüleg voltak bántó jelenetek, volt mit átélned, kibírnod, ezek nehezen múlnak el.
Szívesen javasolnám Colin C. Tipping Sorsfordító Megbocsátás című könyvét. Elég komoly gyerek vagy ahhoz, hogy megértsd. Kell hozzá egy filozófikus alapállás, de talán el tudsz indulni vele. Hiába fogod magad fegyelmezni, nem fognak elmúlni belőled a gyermekkori tébolyok. Csak ha megérted, amit az a könyv mond neked: Valamiért ők kelletek, hogy anyád legyenek, meg kell találnod, hogy miért kellett így lennie. És ha megvan, hálásnak kell lenned, hogy eljátszották melletted ezt a negatív szerepet, amivel mindenki lesújtó ítélkezését kiváltották, csak azért, hogy te megtanulhasd azt a valamit.Innen kezdve szeretettel és megbocsátással gondolsz rájuk. Ettől elmúlnak ezek a rossz jelenetek.
Próbáld kibogozni a könyvől ezt: Az "anyák"-nak meg kell bocsátanom, azt tették, ami telt tőlük, ilyenek voltak.
Meg kell keresned, hogy mi a lecke neked ebből, milyen tanulságot kell levonnod. Én ezt nem tudhatom, de hozzávetőleg ilyesmi: -Meg kell tanulnom önmagam lenni. -Ki kell szabadulnom a gyermekkori traumákból a megbocsátás és a szeretet útján. - Jézus is tanította, hogy "ha csak azokat szeretitek akik titeket szeretnek, mi érdemetek van? Az ellenségeiteket is szeressétek!- Jézus tanítása ez is: "nem az fertőztet meg titeket ami szátokon bemegy, hanem ami a szátokon kijön. Mert ami belül van, az jön ki a szátokon". Ha nem vagy vallásos, akkor is elfogadhatod Jézust, mint tanítót. Azt mondja, hogy az, ami kijön a szádon, az ott lappangott bent.
Szia!
Hiszem, hogy van valami. Nevezzük Istennek, a fiát Jézusnak. Elfogadom, mert tudom: Igen, a semmiből nem lesz élet, ez tény, de még nem hit. Lefekvés előtt, nem rendszeresen (ha eszembe jut...) megköszönöm az aznapi napot, ételt... Nem lenne értelme a hazugságnak, mivel úgyis belém lát. Jó, ilyen emberekkel beszélgetni, akik érdeklődéssel fogadják mások -jómagam problémáit, gondjait.
Kellemes estét, holnap még írok. Köszönök mindent.
válasza:Itt egy nagyon kedves pszichológus hölgy válaszol, akár e-mailben, akár az oldalon, adatokat kiszedi a levélből. Érdemes a régebbi levelekbe is beleolvasni, illetve írni neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!