Hogyan lehet feldolgozni azt, ha valaki elveszti a
kedvesét?
Figyelt kérdés
Itt főleg olyan esetekre gondolok, ha már pár éve házasságban él az illető, esetleg van már pár kisebb gyerek is, és ez a haláleset egyik napról a másikra hirtelen következik be (pl. autóbaleset).
Szóval valakinek az élete hirtelen összeomlik... Az ilyenen hogy lehet túllépni?
Akinek esetleg van ilyesféle története, vagy valamely ismerősének a példáját el tudja mondani, annak nagyon köszönöm a válaszát. Remélem nem tolakodó a kérdés, csak kíváncsi vagyok, hogy az átlagember hogy tud feldolgozni (már ha fel tudja) egy ekkora traumát...
A múltat soha nem lehet teljesen feldolgozni, de van amivel el lehet róla vonni a figyelmed! Ha gyerekei vannak, akkor fontos, hogy a gyerekekkel foglalkozzon és ők ne érezzék, hogy állandóan bánkódik. jó lehet nekem még nincs feleségem se gyerekem, de nekem is van olyan személy, akinek a halálát nem tudom feldolgozni, de régen mindennel amivel csak tudtam el akartam vonni a figyelmemet, most pedig pár hónapja hívő lettem. megértettem a dolgok lényegét és végre tisztán látom, hogy Amit isten adhat azt el is veheti. de ezzel nem bántani akar minket, hanem próbára tenni a hitünket. Próbáld ki: menj el templomba, beszélgess egy kicsit a pappal, és legfőképp foglalkozz a gyerekekkel és ne mutasd nekik, hogy bánkódsz!!!!
2011. ápr. 18. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?
12/17 anonim válasza:
09:08 ahhoz képes, hogy 29 éves vagy, elég éretlen a gondolkodásmódod. a többihez meg nem fűznék kommentet, mert az ilyenek úgyse fogják fel, hogy mit akar mondani a másik.
2011. ápr. 18. 09:28
Hasznos számodra ez a válasz?
13/17 anonim válasza:
a 17 éves srác sokkal értelmesebben (helyesbitek: ő értelmesen) irt, mint te
2011. ápr. 18. 09:29
Hasznos számodra ez a válasz?
14/17 anonim válasza:
34 évesek voltunk, mikor a barátom meghalt szívinfarktusban. 1 évig se élő, se holt nem voltam. Minden nap a temetőben voltam zokogtam, sírtam egész nap. Minden pénzemet virágra költöttem, minden szabadidőmben rohantam a temetőbe, és ott ültem órákig. 2 év kellett hozzá, hogy felfogjam, ő már soha nem ölel át. Azóta férjhez mentem, de szinte nincs nap, hogy ne gondolnék rá, pedig ennek már 20 éve.
2011. ápr. 18. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
15/17 anonim válasza:
09.01 vagyok.
Lemaradt, hogy nekem sokat segített az, hogy azt gondoltam/ hittem, hogy nekem nem az az út volt kijelölve, amit a férjem mellett kellett volna megtennem.
Ha nem hal meg, akkor talán ma már külföldön élnék, máshol dolgoznék, mások lennének a barátaim.
Talán nekem itt van dolgom, ahol most lakom, lehet a gyerekem jövője miatt, lehet az enyém miatt, majd kiderül.
Ezek a gondolatok voltak azok, amik erőt adtak és képes voltam tovább lépni.
2011. ápr. 18. 09:54
Hasznos számodra ez a válasz?
16/17 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen a válaszokat! Továbbra is várom még őket.
Akik pedig saját esetet meséltek el, Nekik őszinte részvétem, és köszönöm, hogy megosztották velem/velünk ezeket a dolgokat.
2011. ápr. 18. 10:24
17/17 anonim válasza:
Tovább kell lépni a megfelelő pasit csak úgy találod meg
ha társaságba jársz és ismerkedsz. Van még legalább (szerintem)17-éved egy tartós kapcsolatra.
Tanulj,tanulj és pasizz elvégre fiatal vagy...élvezd az életet!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!