Lemondjak arról, hogy valaha lesz gyermekem?

Sokan élnek boldogan,akiknek nincs gyerekük! A gyerek nem csak öröm,hanem sok gond és ha felnő,akár bánat is!

Természetes érzés az anyaság utáni vágy,de csak akkor van értelme szülni,ha mindketten akarjátok.

Neked kell eldöntened,hogy számodra mi a fontosabb?

A férjed akarata ellenére szülsz egy gyereket,vagy mindenáron rábeszéled a gyerekre, amire rámehet a házasságod is!

Vagy lemondasz az anyaság utáni vágyadról.

Én csak egy dolgot nem értek: minek mentél hozzá,ha tudtad hogy nem akar gyereket? És te meg igen?

nem hinném,hogy ezt csak úgy hirtelen döntötte el most a férjed.Nem lehetett ezt előre sejteni? Nem beszélgettetek?

Ha gyerekre vágysz, örök életedre bánni fogod, ha nem szülheted meg. Amit most érzel, az csak egy szikrája annak a fájdalomnak, amit majd akkor fogsz érezni, mikor tudatosul benned, már nem is lehetne gyereked. Az azt követő évek során pedig egyre csak fokozódik a csalódottság, kiábrándulás, és már nem fogod tudni, kit gyűlölsz jobban, magadat amiért ezt az életet választottad, vagy a férjedet, amiért nem változott..

Mióta tartja magát a férjed az álláspontjához? Hány éves most? Szerintem 30-35 között már minden férfi (és nő) nagyjából tudja, hogyan képzeli a további életét, gyerekkel vagy gyerek nélkül. A nők közül néhányan változtatnak később, de a férfiak nemigen.. Ha ti másra vágytok, nem lehettek együtt boldogok. Nem minden kapcsolat megcsalás és veszekedés miatt megy tönkre, nagy részük egyszerűen azért, mert a két fél mást akar az élettől.

Ne bízz és ne reménykedj, fogadd el, hogy ő nem akar gyereket. Megkérdezted tőle, lát-e esélyt, hogy meggondolja magát? Ha bármikor az életében meginogna döntésében, az sem jelenti azt, hogy gyereket akar majd.. csak kósza gondolat lesz, amit elhesseget, mert felidézi az okot, miért is nem akarta egész életében.

Válassz egy élet között csak vele, vagy pedig mással, és a kisfiaddal vagy kislányoddal. Ha elhagyod, biztosan bánni fogod egy ideig, de csak az élet igazságtalansága miatt kesereghetsz.. Őt nem hibáztathatod, és magadat sem. Rengeteg módja van annak, hogy társat találj, és ha melletted lesz egy olyan férfi, aki gyereket akar tőled, rá fogsz ébredni, hogy mindig is azt akartad az élettől, de a másik férfi nem tudta megadni neked. Boldog leszel..

Így viszont csak minden nap a szenvedés vár rád.. eleinte reménykedés, majd kiábrándulás, depresszió.

Tényleg sokan boldog életet élnek gyerek nélkül, de ők soha az életben nem is vágytak rá! Ők ugyanazt az örömöt másban találják meg.. Az ember nem maga dönti el, hogy mire érez késztetést, anyának születni kell. Ha gyerekre vágysz, soha nem lesz teljes az életed nélküle. Mindig hiányérzeted lesz, céltalannak érzed majd magad, beteljesületlennek. Ha anyának születtél, ez teszi teljessé az életedet.

Szerintem döntsd el magadban, tényleg szeretnél-e gyereket. Csak akkor maradj a pároddal, ha képes vagy teljes mértékben lemondani róla! Ha csak egy kicsit is akarod, 40 felé közeledve ez egyre erősebb lesz, és akkor már hiába próbálsz változtatni..

Ha látja, mennyire fontos ez neked, talán belemegy a dologba. Ez nem jelenti azt, hogy jó apa lesz belőle.. hiszen soha nem akart gyereket. Feltámadhatnak benne érzések, de ez egyáltalán nem garantált.

Ha viszont határozottan nemet mond, akkor fogadd el a válaszát. Ha a tudat, hogy mennyire szeretnéd, nem elég ahhoz, hogy engedjen, akkor tényleg nagyon eltökélte a gyerektelenséget. Ebben az esetben tovább kell lépned.. minél hamarabb. Most még nem vagy idős! Nagyon sokan találnak párt és alapítanak családot a te korodban!

Most kell eldöntened, mihez akarsz kezdeni az életeddel!

Hasonló helyzetben voltam, férjem nem akart gyereket (mert már van neki egy korábbról és örült, hogy végre lecsengett a macerás időszak).

Nekem se volt pofám átveréses módszert alkalmazni, így maradt a meggyőzés.

Első körben, amikor éppen valami gyerekvállalással kapcsolatos téma volt (külföldi ismerősökről beszélgettünk, hoy abban az országban mennyire máshogy állnak a gyerekekhez), mondtam, hogy jelzésértékűen szólnék, hogy cirka 5 éven belül osztódnék, nem kell sietni, de kb. ennyi időn belül.

Direktben többet nem hoztam fel, de figyeltem az olyan helyzeteket, amikor a gyerek mellett lehet érvelni. Ezek néha nagyon furcsa érvek voltak, de ki tudtam domborítani, hogy számára miért lehet előnyös.

Pl. szüleim vidéken élnek, nem akarnak költözni, mert apám sokat dolgozott a gyümölcsfáival és azokat nem tudná költöztetni. Még korábban viccelődtünk vele, hogy az "unoka" lenne a varázsszó és gond nélkül passzolná el a gyümölcsfákat, hogy közelebb költözhessen.

Egyszer mondta a férjem, hogy ha már úgyis közös cégem van apámmal és ugyanazt a tevékenységet végezzük az ország két végében, milyen jó lenne, ha apám közelebb lakna és együtt dolgozhatnánk és bővíthetnénk a céget. (ami igaz, mert apámmal hasonló a munkastílusunk) Mondtam, hogy tudod mi lenne a varázsszó?

Volt olyan is, hogy ismerősi körben aranyosabb gyerekek voltak. Ilyenkor a szülőket megkértem, hogy valahogy "tereljék össze" őket a férjemmel. Nem vette észre a turpisságot, de lelkendezett, hogy milyen jó fejek voltak a kiskölykök.

Beszéltettem arról az időszakról (szitu: én a naív gyermektelen, aki semmihez se ért, ő pedig a tapasztalt szülő, aki tudja a választ), amikor kicsi volt a lánya, hogy "ugyan mi jó van egy olyan pici gyerekben, csak eszik-iszik-alszik-ürít?". Itt mondhatni, hogy egy vitahelyzetet teremtetten, amikor az ÉN álláspontomat kellett védenie, és amellett érvelni, hogy mi a jó egy piciben. És a kognitív disszonancia mindig működik :)

A fent felvázolt stratégia mentén egy idő után sikerült a magam oldalára állítanom. Jó fél éves, nagyon tudatos munkát igénylő időszak volt, de megérte.

Most már csak a számomra akadályt jelentő külső tényezőket kell megvárni (1-2 év), utána zöld lámpa van.

A győzködésnek nincs sok értelme,egy gyerek olyan kapcsolatba szülessen ahol mindketten akarják. Ez meg nem olyan dolog hogy azt mondod neki "márpedig akarsz gyereket!" ,forditott esetben te sem "gondolod" meg magad,mivel ez egy érzés,vágyakozás,nem lehet irányitani.

Ebben a dologban nincs kompromisszum,el kell döntened,hogy neked melyik a fontosabb és aszerint mérlgeelni,külön utakra lépni,vagy apároddal maradni de gyerek nélkül.Átverést nem ajánlom,mert gusztustalan,és önző dolog