Manapság hogyan tudnak elköltözni a fiatalok 19-22 évesen?

18 vagyok és igaz még otthon lakom, de a szüleim nem csodálkoznak. És fogalmuk sincs hogy fogok elköltözni hacsak ki nem fogok egy pasit akinek van lakása..

De a baráti körömben nincs olyan, aki megengedheti magának az albérletet, csak asszem 1 valaki akik 3-an laknak együtt de nem tudom velük mi van. Egy másik ismerősöm most akar költözni, 1 hónapig elvileg meg tud lenni de melója még nincs..úgyhogy nem tudom mi lesz vele se. De nem egy olyan barátnőm van, akik már menekülnének otthonról, mert a szüleik vagy mocskos sz*rházik, vagy ki akarják dobni őket mert már "felnőttek", esetleg mert annyira rossz a viszonyuk hogy a bnőm menekülne tőlük és igyekszik keveset lenni otthon. Aki tud diákmunkázik, aki tud dolgozik, kb nincs egy ilyen se, nem találnak munkát, nem veszik fel sehova őket vagy épp visszahívni őket luxus.

Én olyan szempontból szerencsés vagyok, hogy jó a kapcsolatom a szüleimmel, és addig maradhatok ameddig akarok, mert megértik hogy nem tudok hova költözni. Meg elvégre a lányuk vagyok, a szülők meg bármit megtennének a gyerekükért...elvileg..

Apám sokszor említette, és teljesen fel van háborodva, hogy hogy fog a mi generációnk megélni, ha egyre több fiatalt dobnak ki otthonról (és tapasztalatból mondom, sok esetben nem a gyerek a hibás...).

Szóval nem tudom. Mi még épp azért nem tartunk otthon se a csődnél, mert nincs hitelünk amit fizetni kell. Én meg nincs az a pénz hogy bármikor is hitelt vegyek fel, mert látom a körülöttem élőktől hogy milyen kínszenvedés, és hogy pár év eltelte után kétszeresére nőtt a törlesztése..

Szóval én úgy képzelem el a "jövőm", hogy itt maradok végleg a szüleimnél és itt fogok lakni (hacsak valami folytán nem találok egy zsák pénzt vagy nyerek lottót). És nem érdekel ki mennyire fogja cikinek tartani ha mondjuk 30 éves leszek. Nagymamámtól ha elhunyt megörököljük majd a lakást, aztán majd a szüleimtől is..idővel már csak az enyém lesz és itt fogom leélni a kis életem. Ameddig tudnak addig a szüleim tartanak el, aztán ha eljött az én időm, és ők idősek lesznek, akkor meg én fogom. És megspórolom az idegeskedést hogy úristen mi lesz velem, ha nem lesz munkám lesz hová mennem stb...

Sz*r egy világban élünk.

19 évesen a szuleim fizették, ismeretlenekkel költöztem össze hiba volt. Aztán nagy marhaként még egyszer összeköltöztem idegenekkel, jövőben már nem fogok:)

Amúgy egyetem után költözöm a páromhoz, addig a szüleim támogatnak...nappali pszichológia szak mellett nekem nem megy a meló...

Nekem fôsuli alatt a szüleim fizették a mázlinkra igen olcsó albérletem 4 évig egy másik városban. Osztálytársakkal laktam együtt, szerettem, mert végre megtaláltam a saját bioritmusom és felnôtt lehettem. Tepertem és kaptam ösztöndíjat meg lakhatási támogatást, amibôl én tudtam fizetni a rezsit, havonta 1 utazást, kaját, egyebet.

Teljesen más érzés külön lakni a szülôktôl: te alakítod ki az élettered, hogy mikor mit és hogyan csinálsz - és egyáltalán jót tesz a környezetváltozás, hogy megtaláld magad, még ha jó fejek is a szüleid és/vagy alig találkoztok.

igazából nem is értem, hogy tulajdonképpen mit akarsz megtudni?

már a kérdésben leírtad a választ. egyébként akkor mi van, ha a szülők pénzelik őket, miért kevésbé önálló dolog az, mint otthon lakni? vagy talán szolidaritásból be kéne várni az olyanokat, akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben hogy a szülők támogatni tudják őket?

Egyetemistaként szülői segítség és/vagy diákhitel nélkül valóban nehéz megúszni, hogy abszolút, pénzügyileg is önálló életet élj. Bár sokféle ismerősöm van, és van egy lány, aki szociális támogatásból és egy állandó és egy diákmunkából, meg kisebb apró jövedelmekből tartja el magát. Szűkösen jön ki, az igaz, de teljesen önálló és még tanul is. (Nem irigylem.)

Az tény, hogy tanulás mellett már-már lehetetlen dolgozni, úgy, hogy időben végezz, mindent teljesíts, stb. Megint másik ismerősöm nem jutott be felsőoktatásba, de szakmája sincs, így két munkát vállalt, beköltözött a szülei nyaralójába (mert ez kicsi, rezsi szempontjából egész jó), és így próbál önfenntartó lenni.

És valóban, ha 19-22 évesen már dolgozol, de nem kapsz sokat, nem ritka az összeköltözés 1-2 emberrel. Na persze, nem fenékig tejfel, de megszokható, élhető. Kiváltképp, ha nem vagy párkapcsolatban és hasonlók. Akkor élvenyúzás tud lenni.

Mi úgy élünk, hogy a tesóm, sógorom, párom és én egy kétszobás lakásban.

A srácok dolgoznak, mi tanulunk, mellette ha van időnk, akkor dolgozunk (tehát nyáron, szünetekben, valamint a szorgalmi időszak elején, ami ugye még lazább).

Az egyetemtől kapunk némi támogatást, plusz a munka, plusz ha nagy gáz van, akkor azért a szüleink segítenek. Sokszor nem is pénzzel, hanem mondjuk kajával.

Ez a helyzet határeset, nem vagyunk 100%-ig önállók, de engem nem zavar, hogy a tesómékkal élünk együtt, sokkal rosszabb szerintem azoknak, akik utálják egymást a testvérükkel és nem is találkoznak, max. karácsonykor jópofizni.

Van egy öcsénk is, ő is sokat van nálunk, még gimis, tanulunk vele, ilyesmi.

Őszintén nekem nem hiányzik, hogy teljesen egyedül legyen egy lakásom, mert semmi értelme. Nem mondom, néha jobb lenne elvonulni minden és mindenki elől, mert olykor fárasztó, hogy mindig van itt valaki (bár most pont nem és nagyon élvezem :D), mindig nyüzsi van.

Viszont így kényelmesen kifizetjük a lakást, igaz, hogy többe kerül, mint a kollégium, de kibírható, és családiasan lehetünk együtt.

Persze nem lenne rossz anyagilag a szülőknél lakni, és még hely is lenne (jó nagy házuk van). Viszont nálunk is az a helyzet, hogy messze laknak, kisvárosban, ahol se egyetem, se munka nincs.

Egyelőre albérletezünk, és ez így jó. Hosszú távon viszont nem kizárt, hogy játszik majd valamelyikünk egy olyan cserét, hogy akinek előbb családja lesz, az beköltözik a szülői házba, nekik meg veszünk egy kisebbet (a jelenlegi ötszobás, két embernek nagyon nagy). Pont számolgattam is, hogy ha netán babám lenne, akkor ugye mindegy, hol lakom, mert otthon ülök vele, a párom pedig 4+4 nap beosztásban van, ráadásul tizenkétórázik - ilyen munkával simán meg lehet oldani, hogy felutazik a munkahelyére, ott alszik hármat, aztán hazajön. De ez még a jövő zenéje :)