Elvárhatom a barátomtól, hogy minden hétvégéjét velem töltse ha hétköznap dolgozik?

Én nem járnék olyan sráccal, aki egész héten nem lát, és még hétvégén sem akar. Szerintem ez nem normális kapcsolat. Én arra gondolnék, hogy nem szerelmes, különben abban a heti két napban látni akarna. Inkább csak kényelmes neki ez az állapot, hogy ha van kedve hozzám akkor találkozunk, de ha éppen nincs akkor meg nem... mondjuk alapból nem vagyok híve a távkapcsolatnak, és ez pl nálam annak számít:)

Úgyhogy én elvárnám, hogy szakítson rám időt, vagy keresnék olyat, akinek nem kényszer.

Szerintem ezt nem lehet elvárni. Rajtad kívül is van élete, van családja, barátai, hobbija, sőt talán néha szeretne egyszerűen egyedül lenni. Ha a két szabadnapján csak veled lehet, tulajdonképpen az életét veszed el, nem marad más neki, csak a munkája és te. Ez pedig baromira nem elég.

Próbáljatok meg valami áthidaló megoldást találni, mert én még lányként sem tolerálnám, ha elvárná a párom, hogy akkor többé ne lássam a barátaim, ne pihenjek egy napot otthon, ne töltsek el egy délutánt anyukámmal, mert csak vele lehetek, amikor szabad vagyok.

Hétköznap egyáltalán nem tudtok találkozni? 1 órácskára sem? Szerintem nem várhatod el, bár elhiszem, hogy igényled. De ha hétfőtől péntekig dolgozik, akkor 2 napba kell belezsúfolni a dolgait, amibe nem csak te tartozol bele, hanem a család, barátok na meg persze nem árt időt szakítani a hobbikra is..

Ne legyél önző, engedd, hogy mással is foglalkozzon, másokkal is találkozzon.

Osszátok be és töltsétek el tartalmasan az időt! :)

Szia!

Szerintem nem szabad elvárni. Persze, a szabadideje nagy részét veled töltse, de vannak barátai és egyéb más elintéznivalók, amiket csak szabadnapjain tud elintézni. Egy jó tanács: soha ne vitázz vele a barátai miatt. Ahogy írtad, nem volt veszekedés, de emiatt ne is legyen. Ha barátaival tölti a szabadideje nagy részét, bizony, ott már gondok lehetnek- zárójeles megjegyzés.

Mi 3 éve vagyunk együtt, hétfőtől-péntekig reggel 5:00-től du. 17:00-ig nincs otthon mert dolgozik, mellette sok ideje elmegy azzal, hogy a vonattal bejárjon munkába. Én suliba járok, nem egy városban élünk, így hétköznap nem is tudunk találkozni. Egyrészt azért, mert nem várom el tőle, hogy még 1 órát autókázzon el hozzám a nap végén fáradtan, aztán haza ismét 1 órát, és másnap hajnalba menjen dolgozni hulla fáradtan.

Így marad a szombat és a vasárnap. Ebből a két napból a szombat fix, tehát mindig együtt töltjük. Viszont nem várom el tőle, hogy a vasárnapok is az enyémek legyenek, hiszen neki is szüksége van egy kis magányra, egy kis pihenésre, kikapcsolódásra, a dolgai intézéséhez egy kis szabadidőre stb. Így vasárnap én tanulok, ő meg lustálkodik, rokonlátogatóba megy, kocsit mos, szobát takarít stb stb..

Szerintem ennyi jár neki, hétköznap kidolgozza a belét is szó szerint, legalább egy napot hagy töltsön el úgy ahogy ő szeretne. Persze, néha van olyan amikor a vasárnapot is együtt töltjük, de ez kb. kéthavonta 1x fordul elő, illetve ha valamilyen ünnepnap van az is a miénk, mindig kihasználjuk. :)

Azt nem mondom, hogy könnyű a helyzet, de ha befejeztem a sulit (1 év múlva) akkor úgyis összeköltözünk és annyit leszünk együtt amennyit csak akarunk. :) Addig meg kitartás, mert vannak olyanok akiknek még ennél is rosszabb a helyzetük.

21/L