Mit tegyek hogy a jómódú párom mellett én, mint csóró nő ne érezzem magam "elanyátlanodva"?

felállás:

külön élünk, menyasszony-vőlegény kapcs.

a párom 300 ezreket keres, félretesz, gyűjtöget, nincsenek tartozásai(ez mellett panaszkodik, hogy nincs pénze)

én a létminimumon élek (két 4 órás munkahelyem van, épphogy elég a rezsimre)

félreértések elkerülése végett:

nem az a típus vagyok, aki a pénzre hajt!szeretem a vőlegényem.és volt már barátom, akit én tartottam el jóformán anno.

és a problémámra egy példa:

neki, ha belemegy a szemébe egy szempilla, képes magándokihoz rohanni 5-10 ezrekért.

jelenleg én most olyan erősen meg vagyok fázva, hogy most ment át tüdőgyulladásba, alig alszok, köhögög, stb

a párom látja min megyek keresztül

és amikor mondtam, vegyen már légyszi egy orrcseppet, szabályosan ZAVARBA jött és mentegetőzött, hogy nincs nála pénz, mert kártyán van (ha akart volna, vett volna)

ez mellett látja, hogy nekem komolyan egy vacak neocitranra nincs pénzem, nemhogy antibiotikumra!! jóformán a szüleim kölcsöneiből élek, és eszébe nem jutna segíteni rajtam, akár egy 200 ft-os c vitaminnal sem.

Úgy érzem, MINTHA BAJBAN NEM LENNE A TÁRSAM, remélem lejött, hogy nem a pénzére hajtok, csak valahogy AZ ANYAGIAKON KERESZTÜL LÁTOM EZT, vagy érzem ezt, mintha nem is tudom.

Mit tehetek én ez ellen, hogy ne ezt érezzem?