Mit tudnék tenni? Annyira félek.

Nagyon sajnállak... :(

Én is beleőrülnék ha anyunak vagy apunak baja lenne...

Sajnos jó tanácsot nem tudok adni, talán majd az idő segít... :(

Remélem minden rendbe jön veletek!

22/L

szia:)

nagyon sajnálom:( ez annyira szomorú:( de ne adjátok fel...

az nagyon jó, hogy próbálod tartani magad...ezt próbáld erősíteni...

szerintem sok örömet próbálj neki szerezni, nem kell nagy dolgokra gondolni, de egy puszi, egy kis apróságot is sokat jelentenek...ha összetűztök, akkor is inkább hagy rá a dolgokat, szeresd, ezt tudod igazán tenni:)

a szeretet sokmindenre képes ezt hidd el nekem:)

nem tudom, mennyire vagy vallásos, de ha teheted menj el egy templomba, vagy imádkozz érte otthon, vagy misét is mondathatsz a gyógyulásáért, nem olyan sokba kerül:)

és ha szereted, azzal tudsz a legjobban segíteni:)

beszélj neki vicces dolgokról, mutass neki vicces vidiket, vagy képeket, hívd el vmerre...

nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked, nektek!

gyógyuljon meg az apukád!

fel a fejjel csajszi:)

remélem segítettem:)

Először a legjobbakat kívánom ÉDESAPÁDNAK!És ne akard elterelni a gondolatait(nem fog menni),és ne várd,hogy a régi legyen(ehhez negatív leletek kellenek)Ha tudsz Apukáddal beszélgetni-a betegségéről-kérdezz meg mindent,ha kell(és igényli)kísérd el a kezelés(ek).

Azt pedig vedd tudomásul,hogy attól,hogy sír,Ő még tipikus férfi.Mert,hogy Ők is sírnak!Ja!És ne titkold előtte,hogy aggódsz érte,segíteni szeretnél.Tedd ezt tudatosan,ám de tapintatosan!

ja és amúgy most volt nemrág a frizbiben egy srác, akinek az alternatív gyógymódok, vmien kínai gyógymód segítetett...nem tudom, ennek is leet érdemes lenne utánanézni...a Béres cseppről is hallottam már, hogy vkinek segítettek...persze nem akarok butaságot mondani...

remélem segítettem:)

Ohh, nagyon sajnálom:( A helyedben én is az összeomlás szélén állnék..:(

Ez tipikusan az a helyzet, mikor egymásban kell bíznotok, egymásból kell erőt merítenetek. Mondd el neki ezerszer, hogy meg fog gyógyulni, és mellette leszel végig, segítesz neki amiben tudsz, és hogy nem történhet meg az, hogy ne sikerüljön. Ne is gondolj rá!

Ha optimista vagy, ő is bizakodóbbá válik, erőt adsz neki, még inkább nem akarja megadni magát a betegségnek. Éreznie kell, hogy szükséged van rá, és ezért harcolnia kell.

Biztos sokan azt mondják, készítsd fel magad a legrosszabbra is, de szerintem ne tegyél így. Gyászolni lesz időd akkor is, ha mindent megtettetek, és kudarcot vallottatok. Most minden erődre azért van szükség, hogy küzdjetek! Ne fogadd el a betegséget, ne kezdj el önkéntelenül is távolodni apádtól, attól félve, hogy nem tudnád feldolgozni a veszteséget, és jobb apránként "eltemetni" őt.. Ez nem így van! Sosem bocsátanád meg magadnak, ha tényleg megtörténne, és te nem állnál mellette végig teljes szívvel!

Én őszintén sajnálom, amint most keresztülmész, eltemettem már néhány számomra nagyon kedves embert, hosszas betegség után, nekik nem sikerült.. Az élet igazságtalan, és ez ellen nem tehetünk semmit.

Remélem hogy ti sokkal több sikerrel jártok, és hamarosan rendbejön minden! Addigis szerintem próbáljatok ugyanúgy élni, mint előtte, a betegségről pedig természetesen beszéljetek, mint egy megoldásra váró problémáról.. Mert az! Nem tudom, mit mondtak az orvosok, mennyire veszélyes állapotban van, de remélem a legjobbakat..:S

A daganatos betegségeknél rengeteg múlik a beteg hozzáállásán. Ha elhagyja magát, akkor nem is fog meggyógyulni. Viszont ha pozitívan áll a dolgokhoz akkor jó esélye van akár a teljes gyógyulásra is. Tudom, hogy elsőre sokkoló a hír, de ezen túl kell tennie magát az egész családnak és pozitívan tekinteni a jövőbe. Tehát a család legfontosabb feladata, hogy mindenben támogassa és ne hagyja, hogy a beteg elhagyja magát.

Tudom miről beszélek, 19 évesen nekem is volt daganatos betegségem, most 5 évvel később már csak rossz emlék.