Mi van velem? Minden nap szomorú vagyok és sírok.

Én is ilyen vagyok És nálunk is nagyon rossz az anyagi helyzet, bár én dolgozom és én gyerek korom óta ilyen vagyok.10-15 évvel ezelött úgy lepleztem h. túl gyerekesen viselkedtem és hülyeségeket mondtam, és csak otthon lettem komoly és otthon sírtam.Aztán lassan már mások elött se tudtam leplezni.Most már kicsit jobban tudom kondrolálni,de azért még mindig van h. elkap a sírás.De megpróbálok nem rá gondolni illetve szerencsém van mert a práom is tud kicsit dinka lenni és ez segít h. jól érezzem magam.Amúgy a sport jót tesz, segít gondolkodni és levezetni a feszültséget.

Szerintem állj anyukád elé bátran és próbáld megbeszélni vele ezt az egész dolgot, ha lehet(sajna nem mindíg sikerül). Erősítsd magadban az önbizalmat, hogy te is ugyanolyan ember vagy mint azok, akik jobb helyzetben vannak.Általában ha valakin meglátszanak kívülről a problémák mindenki igyekszik kerülni, vagy kihasználják mások.Az iskolát ne hagyd abba, mert képzés nélkül nem sokra fogsz menni az életben! Próbáld meg kicsit optimistán felfogni az egészet, és a jó oldalát nézni. Neked van egy biztonságosnak mondható helyed ahol lakhatsz, van mit enned és gondolom öltözni is tudsz azért.Tehát gondoskodnak rólad még, ha nincs is sok pénzed, de nagyjábol megvan ami most kell ugye? Tudsz tanulni, ami majd meglátod nagyon meghatározó lesz az életedben, mert könnyebben elhelyezkedhetsz.Ne add fel, csináld keményen végig! Ne hagyd eltéríteni magad!Ha végzel a sulival már egész más érzés lesz, mert van szellemi tőkéd, amivel könnyebben tudsz elhelyezkedni és önnállóan tudsz gondoskodni magadról. Nincsen egy jó osztálytársnőd?Persze aki nem térít el, de néha meg tudsz vele beszélni dolgokat, mert megbízol benne. Leginkább arra lenne szükséged, hogy valakiben (nem feltétlenül fiu)megbízzhass. Csak példa: 16 évesen maradtam magamra egy mostoha apa miatt.Nem volt lehetőségem tanulásra.Nem tartottak el, így elmentem dolgozni és mellette estin tanultam.A keresetemet beosztottam, pedig nem volt sok, de megéltem. Egyre magabiztosabb lettem,egyre jobb lett a közérzetem is, mert már a saját biztonságomat meg tudtam teremteni, nem szorultam más pénzére. Megálltam a lábamon, nem fogadtam el segítséget senkitől sem, erre büszke voltam. Ma megvan mindenem, rendes férjem és gyerekeim. Sikerülni fog neked is, ne add fel!

A depresszió betegség, amit tudnak gyógyítani a szakemberek. Orvoshoz kellene fordulni. Vannak ingyenesek is, nem kell semmit fizetni. Pláne hogy erőszak is történt veled, ezt mindenképpen ki kellene beszélned magadból. Mert ha csak a barátodra támaszkodsz, akkor nagyon sebezhető vagy. Ha kell ingyenes cím, ahol segítenek, írj magánba. Én is most jöttem ki a depróból, segítség nélkül ez nem ment volna. Bár most is munkanélküli vagyok, de egészen másként állok a dolgokhoz. Menj ki a napfényre, mozogj, fuss, sportolj, ez eleve jót tesz, és ismerkedésre, barátok szerzésére is alkalmas. És feltétlen fordulj pszichológushoz. Sok sikert!