14 éves vagyok, a szüleim meghaltak 6 éves koromban, és most ide oda ingázok az úgynevezett "család"ban. Mindenféleképp el akarok kerülni valahova. De nem családon belül. Mit tegyek?

Ha érted,ha nem,ilyen szívtelenek is tudnak lenni az emberek.Figyelj!Én vagyok,aki azt tanácsolta,hogy tanulj vagy legalább állj a sarkadra.Nem bevált dumát mondtam neked,hanem tényleg ez egyfajta kiút ebből.

Nehéz,tudom,de vedd számításba a helyzeted.Szüleidre nem számíthatsz.Hadd fejezzem ki ismét őszinte részvétemet.Vannak nevelő szüleid,de többet ártanak.Gondolom csak a kis gatyád van ezen kívül.

Azért fontos,hogy eltökéld magad valamiért,mert,ha belevágsz valamibe,ami Neked jó,a mostohát tuti,hogy keresztbe fognak tenni.De állni kell.És egy darabig tűrni is vagy kénytelen,mert ennyi idősen,ha kiszállsz,nem sok jóra számíthatsz.Én tényleg hasonló cipőben járok,mint Te csak 23 évesen.Muszály,hogy keresztül vidd az akaratodat másokon.Egy picit tedd még félre ezt a szándékodat,de ennek az érdekében.És vésd az eszedbe,NEM VAGY EGYEDÜL!!!Minden jót!

Szerintem is a gyámhatóságot hívd fel, meséld el nekik a helyzetet. Lehet kimennek és beszélgetnek a családdal. Ezek után ha nem javul a helyzet, már tudni fognak róla, és hátha tudnak segíteni, elhelyezésben.

Álmaidat ne add fel, feledkezz bele tanulásba, hogy később emiatt ne ess vissza az életben. Tudom , hogy könnyű ezt mondani, de hidd el te irányítod magad életét. Most kénytelen vagy még ott lenni, de legyél erős tudatban és dolgozz azon, hogy ha elkerülsz végre onnan legyen célod, és lehetőséged. Ezért a tanulás fontos.

Remélem javul a helyzeted hamarosan !

Szia!

Nagyon sajnallak.

Ferjem volt hasonlo helyzetben. O 12 eves volt mikor meghalt az edesanyja. 3 huga van Ok akkor 9,4 es masfel evesek voltak. Aposom alkoholista volt, nem tudta volna felnevelni oket. Ezert 4-en 4 fele kerultek, kulonbozo nagynenikhez, nagybacsikhoz. Ferjem a nagyszuleihez kerult de ott se volt arany elete, onnantol kezdve kemenyen kellett dolgoznia.

Azota eltelt 18 ev.

Nagyon sajnalom a sogornoimet. A legidosebb kotott egy nem tul jo hazassagot, egy ideig az anyosa kinozta mert egyutt laktak, most az apjatol szenved mert abba a faluba vettek lakast ahol aposom el. Szegeny, nagyon boldogtalan de tartania kell magat a gyermekei miatt. Ferje sajnos nem a szorgalmarol hires.

Kozepso sogornomet epp tavaly raktak ki otthonrol. Ot anyosom huga vette magahoz, de mar evek ota azon gondolkodnak hogy tudnak kitenni otthonrol. Szerencsere sogornom egy nagyon rendes sracot talalt es a fiu csaladja nagyon szereti a sogornomet.

Legfiatalabb meg csak most fejezi be az iskolait de otthon hazi cseledkent tartjak.O aposom huganal lakik.

Sajnos tanacsot nem tudok adni. Ezt is azert irtam le,hogy lasd: sajnos nem vagy egyedul. Melysegesen felhaborit ahogy az arva gyerekekkel, akik nem tehetnek arvasagukrol, hogy bannak a sajat rokonai.

En is csak azt tudom mondani,hogy a gyamugytol kerj segitseget, esetleg koltozz kollegiumba. Igy csak hetvegen kell oket elviselned.

Nincs egyetlen rokonod se akihez jo szivvel mennel es O is szivesen fogadna?

Sziasztok!

Én is írtam már itt, a tanulást javasoltam. Esetleg bentlakásos, vidéki iskolába kellene felvételizned. Elkerülnél egy másik városba, valószínű nehéz lenne egyedül, főleg ilyen fiatalon, 14-15 évesen, de sajnos neked hamar fel kellett nőnöd a nehéz helyzeted miatt.

Ha elkerülnél, tanulj jól, légy olyan jóban a tanárokkal (felnőttekkel), amennyire lehet- kérj tőlük segítséget, ha egyedül nem megy valami.

Rengeteg nehéz sorsú ember él Magyarországon, sajnos a te helyzetednél rosszabbak is vannak, de nyilván jobbak is.. Nagyon szomorú helyzet, ezért is kell tenned azért, hogy jobb legyen minden. A tanulás a kulcsa az életnek!

Egy kollégiumban hétvégén is lehet maradni, nem is lenne muszáj hétvégenként "otthon" lenned.

A gyámügy sem rossz ötlet, de nem célszerű a rokonaidat "magadra haragítani", mert ha szólnál nekik, nem biztos, hogy jó vége lenne, ha oda járnának a családokhoz a te ügyed miatt.

Nem szabad elkallódnod, nagyon okos vagy, hogy itt feltetted ezt a kérdést és bizonyára látod, hogy sokan segítenek neked és jót akarnak, együtt éreznek. Ezért fogadd meg a jó tanácsokat, próbálj meg másik városba(nem muszáj messze) elkerülni.

Nekem egyik b.nőm esete jutott eszembe: 4-en vannak testvérek, édesapjuk és az ő anyukája (mama) nevelte őket panelban, mert az anyjuk nagyon link volt. A legkisebb talán 3 éves, ha volt, mikor ott hagyta őket az apának.

Az édesapa sajnos néhány éve elhunyt, a lakást pedig el kellett adniuk és szétszéledt a család. Ki albérletben, ki az anyóséknál, a legkisebb, aki most 14 körül van a Baptista Szeretetszolgálathoz került, úgy tudom nagyon jó helye van ott! Viszont ha nagykorú lesz, el kell mennie onnan valahova lakni.

Néha még úgy is nagyon nehéz az élet, ha az embernek élnek a szülei. Sajnos ez az ország nagyon nehéz helyzetben van és az emberek főleg, akik lakják :-(.

Sok erőt, egészséget és kitartást kívánok neked!!!!

Hidd el, te is fontos vagy, csak még meg kell találnod a helyed!!!