Nem tudom, mit csináljak? Valaki van-volt hasonló helyzetben?

én komolyan elgondolkodnék azon, hogy érdemes-e így együtt maradni a párommal. Elvileg ti külön család vagytok, de ezt a párod nem érti meg valamiért. Bele fogsz őrülni, ha ez így marad. Beszélj a pároddal, ha nem működik, gondolj arra, hogy megéri-e együtt lenni vele, hiába a gyerekek apja. A gyerekeknek sem jó, ők megérzik, hogy valami nincsen rendben.

Mikor anyuék elváltak gyerekkoromban, én örültem neki, mert lett egy nyugodt életünk, anya is megnyugodott, ezáltal rendeződtek a dolgok. És nem vagy sz@r anya!!

Szerintem nagyon ritka, hogy valaki zökkenőmentesen be tud illeszkedni a párja családjába,pláne ha más az értékrend. Legtöbben eltűrik egymást, s a találkozásokkor igyekszenek diplomatikusan viselkedni.De szerintem a házastársnak - bár szeretheti szüleit, testvérét-a párja, gyermekei mellé kell állnia, s "nevelni" a szüleit, tudtukra adva, hogy őt nem lehet manipulálni. Igen, a sógornők általában rivalizálnak.Attól nem kell félned, hogy a gyerekek átpártolnak, te mindig édesanyjuk maradsz, csak érdekesbb a nagynéni, pláne, ha mindig szép és jó alkalommal találkoznak.

Szerintem egy komoly beszélgetés segíthetne a pároddal, ahol nem hisztisen, de nagyon határozottan elmondod az érzéseidet. El nem szakíthatod a párodat, hisz ez embertelenség volna,végül is az édesanyja. De neki kell velük beszélni, miért veszélyeztetik a házasságát, ha nem viselkednek veled normálisan. Te is vedd fel velük a diplomatikus arculatod: szeretni nem kell őket, de a férjeddel a családját is választottad. A sógornődet meg értsd meg: néhány órára hiheti, hogy anya, de te meg VALÓBAN az vagy. Én nem vagyok híve a válásnak, mert nem biztos, hogy egy új partner jobb lesz, s végül is valamikor szerethetted a párodat, akkor inkább javíts a dolgokon, s szóból ért az ember, tehát beszélgetni kell! De nem veszekedve: inkább csendben és határozottan, s kicsi rájátszva is, hogy elkeseredetten. Hogy felébredjen irántad benne a lelkifurdalás. És a te családod hogyan viselkedik a pároddal? Fiúknak tekintik?

Tulajdonképpen miért is kellene különválnotok? Az írod megy az anyjához, teszi a dolgát? Miért baj az ha ilyen példát mutat a gyerekének?

Azt írod, hogy nem szólnak hozzád. Te próbálsz beszélgetni, témát keresni velük? Valószínű ők ugyanazt látják, nem beszélsz velük.

Az egyáltalán nem baj, ha elvannak a gyerekek a sógornőddel, anyóssal. Néha igen jól jön ha valaki vigyáz rájuk. És az sem baj, ha addig nem hisztiznek toporzékolva, amig vissza nem mész. Nem hiányzol nekik, de ez csak időleges.

Azt írod: ha ott vagyunk az anyóséknál, szinte senki nem beszélget veled, néha a férjed szól hozzád, meg néha az anyós....

Ha a sógornőd a gyermekeidet dajkálja, akkor még kinek kellene szólnia hozzád a férjeden és anyóson kívül?

Egy kicsit gondolkozz el a válaszon. Egy kicsit gondolkozz el azon is, hogy vajon miért alakultak így a dolgok? Lehet, hogy ők viszont azt várják, hogy te közeledj hozzájuk, te légy az, aki beszélgetésbe elegyedik velük? Hiszen te vagy az, aki "kívülről" bekerültél az ő családjukba.

Mindent megtettél-e azért, hogy befogadjanak, vagy még azóta is azt várod (lelked mélyén), hogy ők "ugráljanak" körülötted? Biztos, hogy csak bennük van a hiba?