Létezik ma még olyan gyerek vagy fiatal felnőtt, aki édesanyának és édesapának szólítja a szüleit?

Én viccből szoktam apukámat "apuci"-zni, és olyankor ő is mindig vicces beceneveket aggat rám, de egyébként nálunk ez van:

Anya, anyu, plusz, ha egy idegennek mondok róla valamit, (egy felnőttnek),mikor ő nincs ott, akkor anyukám-nak hívom, de mások előtt is simán anyu marad.

Apa, apu, és ugyan úgy apukám, de a fentit persze bele lehet számítani.

Egyébként, egyszer barátnőim előtt mondtam viccből, hogy "felhívom édesanyámat", azóta is állandó poén maradt, és nagyot röhögünk rajta most is. Azt hiszem mára ez már csak így, viccből képzelhető el a fiatalok körében - és valahogy nem is tudom sajnálni, mert számomra nagyon idegennek hat ez a megnevezés, maximum valami hivatalos ügyben tudom elképzelni, hogy így nevezzem őket, mert olyan idegenkedő, ők a családom, nem holmi ismeretlenek, akkor miért ne becézném őket?! Ma már csak az mondja ezt, aki nincs elég közeli kapcsolatban a szüleivel - pl. örökbefogadott gyerek, esetleg.

De ez csak az én véleményem...