Mikortól számít valaki "gazdagabbnak"?

A gazdagokon látszik h gazdagok, pl ki van simulva a bőrük, mert nem kell aggódni a pénzért.

De sztem óra, ékszerek, márkás ruhák, cipők már egy lépés a gazdagság felé.

Hat en a sajat gazdagsagomat ugy merem, hogy mennyi ideig tudok megelni a penzembol eletszinvonal csokkenes nelkul.

Tehat, hogy mekkora az aranytartalekom?

Szerintem ha ez 1.5-2 EV felett van, akkor en mar azt mondanam, hogy gazdagabb...

Talán akinek nem okoz lelkiismeret furdalást egy nagyobb összegű dolog megvásárlása, (de talán akkora örömet sem).

ha azt nézzük anyuméknak nagy lakásuk, nem öreg kocsijuk van, eljárnak évente párszor külföldre üdülni, akkor ők gazdagok, de mire ezeket megvehették és megtehették, már rengeteget dolgoztak spóroltak, takarékoskodtak. Ilyen szempontból én is gazdag lehetnék (bár a lakásomon van hitel),én is eljárok nyaralni, moziba, színházba, szép ruháim vannak szép bútoraim, de én is nagyon spórolós takarékoskodó vagyok, van megtakarított pénzem is vészhelyzet esetére.

Egyébként az ékszerek sem árulnak el semmit, mert csak leveszik, beadják a zaciba, és az érte kapott pénzből élnek egy darabig (ilyen helyen dolgozok)

Én konkrétan a kedves kérdező kérdésére válaszolok:

Ha ránézek valakire (és nem a baráti köröm tagja, tehát nem voltam még náluk "háznál", hogy tudjam milyen a ház, a kocsi, van-e medence stbstb..) rengeteg, tucatnyi árulkodó jele van ennek pl.: van nála egy különleges, egyedi, ÍZLÉSES (tehát egyértelműen nem hamis) márkás táska (Guess, Gucci, LV, Salamander-ből esetleg...), a cipője is kidolgozott, ÚJ, vagy alig használt, márkás, elegáns (Ray Ban, Ferragamo, Chanel) napszemcsi, a ruházata milyen (elhordott, divatos, slampos, jól összeválogatott stb) és ékszerek (egy Thomas Sabo karkötő, vagy egy egyszerűbb Gucci óra már nagyon árulkodó).

Ez tényleg egy relatív kérdés, hisz mindenki máshoz van szocializálódva, és akinek annál jobb, több van, az gazdagabbnak számít.

Anyu 45 éves, turkálóból öltözik, nincs SEMMI márkás cucca (nem is tudna megnevezni egy márkát se), táskákat metróaluljárókban vesz, a nagyi gyűrűjén kívűl mindene bizsu. Életében nem volt fodrásznál, kozmetikusnál, egyéb ilyen helyen. Érzékeny az "akció", "leárazás" szavakra. Egy 1 és 2 fél szobás panelban lakik, ami az övé, és saját kocsija van. A bankban meg hét nullás összeg. (Alsó negyed.)

Úgyhogy nem lehet külsőre megmondani. Viszont a gazdag azért gazdag, mert nem költi el mindenre a pénzét.

Egy csomó gazdag emberen nem látszik, hogy gazdag. Például amikor kicsi voltam, apukám elég jól keresett. Anyukám nem is dolgozott mellette.

Mindamellett nem látszott kifelé, hogy gazdagok lennénk. Nem vettünk nagy házat, mert minek, sem szép bútorokat, mert a szüleim - nagy bánatomra - teljesen érzéketlenek az ilyenek iránt. Szerintük teljesen felesleges új kanapét venni csak azért, mert a régi kopott, ugyanúgy le lehet rá ülni. Nem foglalkoznak a kérdéssel. Én most minimálbérből élek és a lakásom sokkal szebb, mint az övék - mert figyelek arra, hogy rendezem be.

Na de amikor kicsi voltam, a házunkon nem látszott a pénz. A ruháinkon sem nagyon, mert a szüleim a márkás ruhákat is feleslegesnek tartották. Plusz anyukám hobbiból varrt, és nagyon jól!

De pl. cipőt csakis márkás, jó minőségűt vettünk, mert úgy gondolták, hogy a lábnak fontos, milyen cipő van rajta. Bizsu ékszereink nem voltak, csak arany, ezüst, drágakő.

Egyébként ezek ma is megvannak és ma is ilyeneket hordok, az aranyon nem látszik a kor, szóval ha valaki erről ítélne meg, akkor elég nagyot tévedne. :D

Aki egy kicsit hozzáértőbb szemmel nézett körül a házunkban, az azért észrevehette, hogy vannak dolgok, amire sokat költöttünk. Pl. a zongoránkat akkortájt vettük, és közel annyiba került, mint maga a házunk :)

Vagy hogy minden szoba tele van könyvespolcokkal, amik roskadoznak a könyvek alatt - és nem ponyva, hanem értékes, ennek megfelelően drága könyveink voltak. Abban is álltak a milliók.

Vagy hogy a 90-es évek elején már két számítógép volt a házban, plusz amióta az eszemet tudom, volt internetünk. Ami akkortájt igencsak luxusnak számított és baromi drága volt, kb. havi 10 ezer akkor, amikor a minimálbér alig volt 20.

Ezek láthatatlan dolgok. Kívülről senki nem veszi észre, aki belép a házba, az sem nagyon.

Azóta lényegesen romlott a szüleim életszínvonala, kb. 10 éve ugyanannyi a család jövedelme. Ami akkor kiemelkedőnek számított, ma átlagos.

De aki belép, nem nagyon veszi észre a különbséget - ugyanazok a dolgok vannak meg, mint anno, csak nem lett több.