Miért vagyok ilyen a férjemmel?

A férjem egy csodálatos ember. Jobbat akkor se tudnák elképzelni, ha én "raknám" össze. Soha nem veszekedtünk még semmin, persze neki köszönhetően.

Sajnos én olyan vagyok, ha rámjön, a fába is bele tudok kötni, hogy nem elég zöld a levele. Mindig találok valamit, ami nem jó, nem tetszik stb. a férjem szó nélkül tűri minden ilyen rigolyámat. Addig élezem a helyzetet, még mindig sikerül szegényt megbántanom. Utána megbánom, sajnálom, és fogalmam sincs, miért csinálom. És bevallom, csodálom, amiért még velem van. Én már rég elhagytam volna magam, ha az ő helyébe vagyok. Ezért el is határoztam, hogy megváltozok. És kicsit sikerült is, már nem hisztizek annyit, nem kötök bele mindenbe, de azért még mindig előfordul.

Nagyon félek, hogy egyszer betelik a pohár, és tényleg elhagy, és nem tudom, miért viselkedek így vele.