Ez már sosem lesz jobb? vagy hullámvölgybe vagyok?

Nagyon depis napom van ma, élni sincs kedvem szinte.

Mindenki elfordult tőlem, senki nem néz egy kalap sz*rnak se....

A haverok lenéznek, a barátaim tojank rám, az unokatesóim szintén egy darab csődtömegnek néznek.

A szüleim hatalmas követelményeket támasztanak mindemellé, a barátnőmnek is gondjai vannak, és általában én vigasztalom, eddig én voltam, aki összetartott mindenkit.

Most elfogyott az erőm....mind testileg, mind lelkileg, mind szellemileg.

Úgyérzem senkinek sem vagyok fontos.

És ez bántó meg fájó érzés, hogy még a haverok, ill barátok is le se sz*rnak, mert általában rájuk azért lehet számítani....

Bnőmet már írtam, rá sem számíthatok, szüleimet meg nemérdekli...

remélem javul majd a helyzet, mert ha ez így megy tovább nemkérek ebből az életből, és én is belesz*rok mindenbe.