Szinte hihetetlen számomra, más is tapasztalt már ilyet?
Múlt nyáron munka kapcsán találkoztam egy külföldi családdal, segítettem nekik lakás vásárolni Magyarországon, mivel a fiúk egyetem miatt ideköltözött. Nagyon kedvesek voltak, így olyan dolgokban is segítettem, amire már elvileg nem terjedt volna ki a "hatásköröm". Bank, közművek, egyéb adminisztrációs ügyintézés. Az édesapa ezt minden ellenkezésem ellenére pénzzel is honorálta.
A fiú közben ideköltözött, ha apróbb dolgokban (pl. lakógyűlést nem értette) kellett, segítettem, de ő is bármikor, bármiben.
Néhány hónapja összeházasodtunk a férjemmel. Nászajándékba a szülőktől "utazási utalványt" kaptunk. Úgy döntöttünk, hogy az említett család országába utazunk.
A fiú nagyon sokat segített a szervezésben, egy profi utazási irodát is lekőrözött volna. A szállodai szoba foglalásakor kiharcolta a belföldieknek járó kedvezményes árat. Hajnalban kijött elénk a reptérre.
Úgy terveztük, hogy nekivágunk és térkép alapján körbejárjuk az országot kicsit, aztán megszállunk, ahol ránk esteledik. A család "trükközött" és mire odaértünk, eldöntötték, hogy nálunk fogunk lakni a köztes időben. A szülők szabadságot vettek ki, gyakorilatilag az egész országot megmutatták. Fizetni szinte semmit nem engedtek, pedig majdnem ölre mentünk a benzinkútnál, éttermeknél, stb.
Az első napokban csak pislogtunk, hogy mivel érdemeltük ki ezt a különleges bánásmódot, de az óvatos kérdésre csak annyi volt a válasz, hogy "mert szeretünk és aranyos vagy".
Hihetetlenül mozgalmas és kellemes két hét volt. A többi gyerekkel (huszonévesek) is megismerkedtünk, ugyanilyen barátságosak és segítőkészek voltak ők is. A lányuk simán otthagyta az 1 és 3 éves gyerekeit velünk (az adott nyelvet nem beszéljük, így korlátozottan tudtunk a kicsikkel kommunikálni), bíztatták is őket, hogy játsszanak velünk.
Még mindig hitetlenkedve állok a dolog előtt, szó szerint családtagként kezeltek bennünket. A szülők még azt is mondták, hogy csak azért nem fogadnak örökbe minket, mert egyrészt túlkorosak vagyunk, másrészt a szüleinket nem szeretnék megsérteni.
Élt át már valaki hasonlót? El merjem hinni, hogy létezik ilyen?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Mielőtt külföldre nem utaztam volna, bennem is olyan kép élt az emberiségről, mint amilyet itthon tapasztaltam. De aztán kitettem a lábam - eddig 3 országhoz volt szerencsém - és elhűlve tapasztaltam, hogy máshol az emberek barátságosak, nyitottak, nem méregetnek gyanakodva, ha feléjük mosolyogsz, és kéretlenül is segítenek bármiről is legyen szó. A magyarok nagyom meg vannak keseredve sajnos számos okból, és igazi üdülés kikerülni ebből a pesszimista közegből..
Tényleg vannak ilyen önzetlen emberek, nagyon is sokan! Szerintem próbálgasd ápolgatni velük a kapcsolatot, és alkalomadtán biztosan tudod viszonozni a kedvességüket!:)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!