Szinte hihetetlen számomra, más is tapasztalt már ilyet?
Múlt nyáron munka kapcsán találkoztam egy külföldi családdal, segítettem nekik lakás vásárolni Magyarországon, mivel a fiúk egyetem miatt ideköltözött. Nagyon kedvesek voltak, így olyan dolgokban is segítettem, amire már elvileg nem terjedt volna ki a "hatásköröm". Bank, közművek, egyéb adminisztrációs ügyintézés. Az édesapa ezt minden ellenkezésem ellenére pénzzel is honorálta.
A fiú közben ideköltözött, ha apróbb dolgokban (pl. lakógyűlést nem értette) kellett, segítettem, de ő is bármikor, bármiben.
Néhány hónapja összeházasodtunk a férjemmel. Nászajándékba a szülőktől "utazási utalványt" kaptunk. Úgy döntöttünk, hogy az említett család országába utazunk.
A fiú nagyon sokat segített a szervezésben, egy profi utazási irodát is lekőrözött volna. A szállodai szoba foglalásakor kiharcolta a belföldieknek járó kedvezményes árat. Hajnalban kijött elénk a reptérre.
Úgy terveztük, hogy nekivágunk és térkép alapján körbejárjuk az országot kicsit, aztán megszállunk, ahol ránk esteledik. A család "trükközött" és mire odaértünk, eldöntötték, hogy nálunk fogunk lakni a köztes időben. A szülők szabadságot vettek ki, gyakorilatilag az egész országot megmutatták. Fizetni szinte semmit nem engedtek, pedig majdnem ölre mentünk a benzinkútnál, éttermeknél, stb.
Az első napokban csak pislogtunk, hogy mivel érdemeltük ki ezt a különleges bánásmódot, de az óvatos kérdésre csak annyi volt a válasz, hogy "mert szeretünk és aranyos vagy".
Hihetetlenül mozgalmas és kellemes két hét volt. A többi gyerekkel (huszonévesek) is megismerkedtünk, ugyanilyen barátságosak és segítőkészek voltak ők is. A lányuk simán otthagyta az 1 és 3 éves gyerekeit velünk (az adott nyelvet nem beszéljük, így korlátozottan tudtunk a kicsikkel kommunikálni), bíztatták is őket, hogy játsszanak velünk.
Még mindig hitetlenkedve állok a dolog előtt, szó szerint családtagként kezeltek bennünket. A szülők még azt is mondták, hogy csak azért nem fogadnak örökbe minket, mert egyrészt túlkorosak vagyunk, másrészt a szüleinket nem szeretnék megsérteni.
Élt át már valaki hasonlót? El merjem hinni, hogy létezik ilyen?
válasza:
válasza:Megtörtént veletek, nem? :)
Jó volt olvasni. Örülni kell, hogy ilyen barátokra akadtatok, ápoljátok a kapcsolatot, értékes emberek! :)
válasza: válasza:Hihetetlenül jó emberek, nyitottak, elfogadóak, szinte árad belőlük a szeretet. Tényleg úgy kezeltek, mintha a család tagja lennénk, már nyárra is hívtak minket, hogy menjünk velük nyaralni.
A férjem időközben bekapott egy hasmenéses vírust, láza is volt, de indulnunk kellett a lefoglalt szállodába. A szülők reggel 4 (!!!) orvost hívtak fel, hogy mi a teendő, még egy professzort is kergettek telefonon. Anyuka 5 kilónyi gyomorkímélő kaját csinált és becsomagolta a férjemnek. Naponta felhívtak, hogy hogy érzi magát, pedig angolul nagyon rosszul beszéltek, a gyerekek meg nem voltak a közelben, hogy tolmácsoljanak. A "rendben" szót ismertük az ő nyelvükön, a férjem nevét és ezt a szót kérdezgették a telefonban.
Amikor a srácot kérdeztem, hogy valahogyan tudnám-e viszonozni, annyit mondott, hogy vigyem el megnézni a koronát, mert nagyon tetszik neki (mármint a magyar) és szeretné élőben látni.
válasza:Kedvesek, söt nagyon kedvesek. Ha volt pénzük rá.
Végülis te is nagyon sokat segítettél a fiúnak, ami az is ellég nagy dolog, úgy értem azon is lehet csódálkozni..
Lehet még ök gondolták hogy hú ez a magyar nö, mennyit segít, és ezen csodálkoztak, ezért mikor viszonyithatták, gondolták jól össze csapják a kezüket és rendesen csinálják, hogy a magyarok is csodálkozzanak egy kicsit.
VAgy gondolták hogy mindjárt jönnek magyarországra ök is, és akkor meg rajtad a sor hogy fizessed a kalandot :D
Izrael. Az is nagy hatással volt rám, hogy bár vallásos család, elképesztően normálisan kezelték a vallási kérdéseket is. Készségesen megmutattak mindent, amire rácsodálkoztunk (valláshoz kapcsolódó tárgyak, áldások, stb). Mindemellett, teljes mértékben elfogadták, hogy nem vagyunk vallásosak, hogy bár ők kóser étkezéshez tartják magukat, mi a húsos ebéd után tejjel ittuk a kávét, stb.
Amikor egyszer nem figyeltem oda és véletlenül azt mondtam, hogy ennék egy sajtos hamburgert (tejterméket nem ehetnek hússal), akkor addig keringtek kocsival, amíg találtak nekem egy nem kóser éttermet (ott nagyon ritka, nem volt egyszerű mutatvány) és kértek nekem sajtos hamburgert.
Kérdeztek a magyar konyháról, mondtam, hogy hááát, nagyon nem kóser, met húst tejjel és sok disznóhúst használunk. Utána két napig nem lehetett lelőni őket, hogy tényleg megvagyok disznóhús nélkül (tényleg nem szeretem az ízét), keresni akartak azt is.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!