Mi lenne a véleményetek ha lányotok egy külföldivel jönne össze / házasodna meg?

Örülnék ha valóban boldog lenne az illető mellett,bár az,hogy ritkán jár haza már nem lenne olyan jó,de el fogadnám,csak legyen boldog.Kapcsolattartásra ott az internet,telefon,hazajön úgyis ha tud,meg a szülő is kimehet hozzá pár napra ha megteheti anyagilag.

"Én elfogadnám mert nem az én életemről van szó hanem a lányoméról :-) Nem lehetek önző! "

Én már annak is örülnék, ha lenne feleségem, hát még annak ha lányom is lenne.

De ha egy külföldihez menne feleségül akkor meg mindannyiójukat a keblemre ölelném ahányszor csak látnám őket, meg várnám állandóan, hogy mikor hívnak meg magukhoz!

Mi lenne a véleményem?

Az ő élete, ha neki így jó lesz, akkor igyekszem elfogadni a döntését és támogatni, egyébként meg támogatnám külföldi útkeresését, mert itthon már szinte semmi jövője nincsen a mostani fiataloknak.

S a skandináv államok egész jó helyzetben vannak, svédekről legalábbis én jókat hallottam. :)

S igyekezném minél gyakrabban meglátogatni, esetlegesen lehet én is mennék. Ennyi. :)

Az első gondolatom az lenne, hogy de qva nehéz lesz megtanulni svédül/norvégul. :-) Engem abszolút nem zavarna a dolog csak annyiban, hogy nem igazán tudnék kommunikálni a vejemmel. Mondjuk ezen nem múlna, megpróbálnám legalább társalgási szinten elsajátítani az adott nyelvet.

A kiköltözés sem zavarna annyira, mert most is 300 km-re élünk egymástól (iskola miatt anno elköltözött otthonról és ott kapott aztán állást is) és csak 2 havonta tudunk találkozni. Gyakran beszélünk skype-on, sokszor ír e-mailt. Hiányzik nagyon, de hát ez a dolgok rendje. Nekem csak egy dolog fontos, hogy boldogok legyenek a gyerekeim. Mindenkit szeretettel fogadok a családban egészen addig, amíg nem bántják azokat, akiket szeretek.