Menni vagy maradni? Párom az albérletről hallani sem akar, én se szívesen.
Van egy kertes házam, én vagyok a tulajdonos, de nagymamám a haszonélvező. Ő nagyon szereti az alkoholt, mióta meghalt az egyetlen gyermeke (édesanyám) és a férje is elhalálozott pár éve, nyíltan kimondja, hogy neki már nincs már mentsvára csak az ital. Kicsit önző a felfogása, mert ő úgy gondolja, hogy anyu halála csak neki fáj és nekem nem, úgy hiszi csak neki van joga gyászolni. Oké. Ez semmiség, megértem.
Az alkohol hatására visszakerült abba a korba, amikor még éltek a szülei, élt a lánya és a férje is. Nem akarja elfogadni, hogy már a 25 éves vagyok és gyermekem lesz. Ő 18 évesen, anyu 21 évesen szült, tehát az sem lehet ok, hogy túl fiatal vagyok. Ha italhoz jutott, állandóan szidott, de én megszoktam már. Most, hogy babám lesz, annyira utál és haragszik rám, hogy hozzám sem szól és ha mégis, csak annyit mond, hogy jobban járnék, ha eltűnnék a házból. Úgy gondolja, hogy az övé minden, holott ő a haszonélvező, hiszen nagyapám, a férje nevén volt a ház, így én örököltem meg én vagyok a tulajdonos. Tudom, hogy nagyon sok joga van, de azért nem tud kitenni csak úgy. A baba miatt szeretnék elköltözni, hogy ő ne hallgassa a mama hülyeségeit.
Mehetnék páromhoz, aki a rokkant édesapjával él (65-70 éves a ház körül megcsinál mindent, de a kapun kívül már nem mer menni, mert nem jó a lába, alig csoszog). A papa kicsit zizis, emiatt sokat veszekednek párommal. Az a helyzet, hogy ha a papa kitalál valamit, akkor azt azonnal meg kell csinálni, nem ér rá, akkor is ha nekünk dolgunk van. (Csak egy példa az érzékeltetés miatt: az áruházak akciós újságai, általában 2-3 nappal az akció kezdete előtt érkezik, leendő apósom végig nézi és kitalálja, hogy neki ez és ez kell belőle. Ha telefonál vagy szól rögtön menni kell vásárolni, akkor is ha nekem mondjuk a dokihoz aznap azon a délután kell vizsgálatra menni. Valahogy megoldjuk, hogy odaérjünk időben és a vásárlást is megejtsük. Haza visszük neki a cókmókot, és ő rájön, hogy ezek közül egy sem akciós, és jön a káromkodás, az ordibálás, hogy minek vettük meg.)
Persze sokszor teljesen normális a papa és nagyon aranyos, nagyon várja a babát, de ha bezizisedik, akkor nagyon nagy a balhé, és ettől félek. Azt sem akarom, hogy a baba ezt hallgassa.
Egyik sem ideális helyzet, páromnak a tulajdonában van a lakás, ahol az apjával laknak, szintén a papa a haszonélvező, de legalább ő nem akar az utcára rakni minket.
Mit gondoltok?
Sajnos egyik sem a legjobb környezet egy babának, de egy terhes nőnek sem. Én biztos, hogy albérletbe mennék...
De ha már választani kell, szerintem inkább a zizis papához menjetek :)
Inkább a párod édesapjához mennék, mégha picit zizis akkor is, még mindig jobb mint egy alkoholista.
Nekem édesapám alkoholista, vele együtt élni maga volt a pokol 22 évig.. A picinek is jobb ha szeretet veszi körül, mintha egész nap csak szitkozódást hall. Albérletet semmiképpen sem javaslom. Egyszer úgyis ti öröklitek mindkét ingatlant, ennyit meg simán ki lehet bírni:)
Gratulálok a picihez!!:)
Ez a melyik ujjadat harapd meg tipikus esete....
Nekem első gondolatom az volt, hogy a két öreget összerakni, ők az egyik házban, ti külön a másikban, de ezt sajnos nem tudjátok megtenni.
zizis nagypapa...
enyém is az,de mióta megszülettem velem még sosem csinált/mondott semmit negativat,és előttem nem is szólt soha semmi rosszat,pedig lassan annyi idős vagyok mint te...
gyerekeit ugráltatja,minden rögtön kell,semmi nem jó...de ha én megjelenek,akkor átváltozik kisangyallá...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!