Mit éreztetek, amikor megtaláltátok az "Igazit", a Társatokat?

Azt, hogy hazaértem. Hogy nem kell tovább keresnem.

De ez is csak illúzió volt, mert ő nem érezte ezt se akkor se most. Együtt vagyunk, de számomra ez már csak kínszenvedés. Amolyan egyoldalú szerelem, amiben én vagyok az aki szeret.

Mi ezen az oldalon ismerkedtünk meg. Igaz, nem évekkel ezelőtt, hanem valamivel több, mint fél éve.

Sokan irkáltak rám, ilyen-olyan szöveggel, amikre nem is válaszoltam. Egyszer csak írt Ő és valahogy pár sorral kiérdemelte azt, hogy válaszoljak neki.

Felvettük egymást msn-re, nagyon jól el tudtunk beszélgetni, hamarosan képcsere is megtörtént. Egy olyan képet küldött, ami aranyos volt, de nem olyan helyes, mint a valóságban. Következtek az átbeszélgetett nappalok és éjszakák, majd találkozó.

Nem jött a hűűűde érzés, de az együtt töltött nap után azt éreztem, hogy nem akarok már mást. A második randinkon kicsit megbántottam őt és mikor belepillantottam a szomorú szemeibe, tudtam, hogy végem, soha nem akarom megbántani és kell nekem.

A harmadik randin pedig kimondtuk, hogy egy pár vagyunk.