Mi a véleményetek? (gyerek nevelés)
Sziasztok.
Én egy 13 éves lány vagyok. Elég gyakran csinálok komolyabb "hülyeségeket". És ezért rendszerint meg is kapom otthon a bűntetésemet. Mivel rám a szép szó nem hat és sem a gépeltiltás, szobafogság...Anyukám képtelen velem kiabálni. Engem ha valami nagyon ésszerűtlen, felelőtlen dolgot teszek(pl. ordibálok az ofővel) akkor elfenekelnek. Mikor 10 éves voltam pár haverral felgyújtottunk egy kukát, akkor elmagyarázták a szöüleim, hogy miért nem szabad, 2 napra rá újra megcsináltam. Akkor fenekeltek el és nem az 1. alkalommal. Akkor újra elmagyarázott mindent anya, de azt mondta, hogy meg kell valahogy büntetni-e. Kicsit megijedtem, de azelőtt is volt nagyon ritkán, hogy kikaptam, ha nem viselkedtem jól. Egyébként nem szoktak nagyon elfenekelni, csak egy picit lesz piros, de tudom, hogy megérdemlem ezért nem haragszom a szüleimre. Imádom őket, mindent meg lehet velük beszélni, de ha kell akkor megbűntetnek. Van egy 11,5 éves húgom, akit nagyon ritkán kell elfenekni hiszen szófogadó kislány és megérti a szép szót is. Hát ebben nagyon nem hasonlítunk:S Én havonta többször is kapok bűntetést, csak nagyon nagyon ritkán kell levennem a nadrágomat, de akkor valami hatalmas ocsmányságot csináltam(pl. részegen jöttem haza és üvöltöttem az apukámmal). Akkor tényleg fájt a verés, egyébként nem. Anyukámtól néha fakanállal kapok ki, de ez sem sűrűn. Apától csak kézzel.
Mint mondtam én azért nem haragszom a szüleimre, sőt örülök, hogy felelősség vállalásra tanítanak. Nem olyan régen beszéltem erről anyával és szerinte már tinédzserként is vállalnom kell a felelősséget a tetteimért.
Mi a véleményetek? Illetve szerintetek ez mennyire normális? Kérdések jöhetnek.
Előre is köszi a válaszokat.
válasza:Egy 13 éves persze, hogy feszegeti a határokat. Tudni akarja, hogy meddig mehet el. Az lenne a baj, ha olyan lenne, mint a lekvár, és szófogadó robottá válna.
A megoldás semmi esetre se lehet a verés.
Igenis újra és újra el kell mondani bizonyos dolgokat, és újra és újra át kell beszélni a problémákat.
Szerintem te nem szeretheted az apukádat, mert azt, aki a fizikai erejével visszaélve megver, ezzel megaláz egy gyereket, azt nem lehet szeretni.
A tiszteletet ki kell érdemelni még egy szülőnek is. Türelemmel, megértéssel, szeretettel fordulva a tizenéves felé, sokkal jobban célt érhet egy szülő.
Apukád téved, amikor azt gondolja, hogy mindenképpen meg kell büntetni, ha valami rosszat teszel. Szerintem ilyenkor inkább beszélgetni kellene. Nem kioktatva, hanem rávezetve arra, hogy mi a helyes, és mi nem az. Ha már te magad is belátod, hogy milyen veszélyekkel járhat az, ha 13 évesen ittasan járkálsz az utcán, akkor legközelebb nem fogod leinni magad. Apukádnak inkább szép szóval el kellene magyaráznia a dolgokat, nem vernie, nem üvöltözni. Inkább százszor is el kellene mondania, hogy akármilyen nagy bajkeverő is vagy, te mégiscsak az ő édes pici lánya vagy, akit mindig minden körülmények között feltétel nélkül szeret. Még akkor is, ha rosszaságot csinál. Nagyon-nagyon szeret. Ezt kellene hangsúlyozni.
Az lenne a legkedvezőbb, ha apukád megértené, hogy a veréssel nemcsak fizikailag okoz fájdalmat, de ennél sokkal nagyobb sebeket ejt a lelkeden. Mert azzal, hogy egy ilyen "nagy" lányt megver, ezzel egyúttal megaláz. Ezzel pedig csak méginkább kiváltja az ellenállást belőled.
Apu biztos a legjobbat akarja neked, csak eléggé régimódi a gyermeknevelési módszere. Anyu már jobban látja a dolgokat, mert ő már rájött arra, hogy a dolgok megbeszélése hatásosabb, mint az agresszió.
Kedvesem! Menj oda ehhez a lökött apádhoz, és adj arra a morcos pofájára egy puszit. Csak úgy, minden ok nélkül. Ha megkérdi miért kapta, mondd neki, hogy csak úgy. Szerintem sírva fog fakadni.
Tetris:
Ne az apukámat vádold! Imád és szeret, egyébként vele is lehet beszélgetni és ha mondom neki, hogy mennyire sajnálom akkor azt mondja, hogy tudja és, hogy nagyon szeret, de szerinte meg kell büntetnie. Mellesleg nem tudok egy érvet sem mondani, hogy miért ne tegye azt amit tesz. Vele is rengeteget beszélünk arról amit tettem volt, hogy másfél órán keresztül at ecsetelte, hogy miért ne kiabáljak a matek tanárnőmmel. A hugomat is nagyon szereti, de vele is tud szigorú lenni.
Szerintem azt nem vetted észre, az írásomban, hogy anyukánk is ugyanolyan szigorú.
Nem olyan régen ért haza apa és kérdezte, hogy megtanultam-e holnapra. Mondtam neki, hogy nem. Kérdezte, hogy mindent értek-e mert ha nme akkor szívesen segít. És a matekban hasznát is veszem majd:)))
Jah az kimaradt, hogy minden nap kap tőlem és a hugomtól is puszit, néha ő kelt reggel akkor is kap és este is. Meg ha ül a tv előtt és odamegyek hozzá hogy nagyon szeretem, csak annyit mondd: én is Drága kicsi lányom.
Szerdán nagy erővel tanultam a föcit és odajött, hogy ha ennyit tanulsz még a végén belerokkansz és mondta, hogy nagyon szeret. És lement a boltba hozott nekem a kedvenc csokimból:)))
válasza:Látod, szeretnek téged, és te is őket. Akkor nagy baj nem lehet. Én mindezek mellett is azt mondom, hogy az elfenekelés nem elfogadható módszer. Hozzátok tizenévesekhez néha olyan birka türelem kell. Amikor az ember hazaér a munkából fáradtan, nyúzottan, pihenni szeretne. És akkor jöttök ti kamaszok. Néha embert próbáló feladat türelmesnek és megértőnek maradni egy szülőnek. Olyan butaságokat vagytok képesek csinálni ti kölykök! És milyen nagyokat fogtok majd nevetni ezeken 20 év múlva, amikor egy-egy családi összeröffenéskor felidézitek!
De most nagyon nehéz. Tudom neked is, de a szüleidnek is.
Amikor apunak lesz egy jobb napja, beszéljétek meg, hogy neked mennyire megalázó ez a fenekelős dolog. Meg kell értenie, hogy ezt nem szabad. Így nem szabad gyereket nevelni. Ez biztos zsákutca.
Valami egyezséget kellene kötnötök. Megállapodni mit lehet, mit nem. Olyan "szerződést" kötni, amit mindenki betart. Határidők, feladatok. Neked is kellenek jogok. Nem csak kötelességek. És apuék ne csak büntessenek. Jutalmazzanak is.
Apunak üzenem, előbb-utóbb minden kiskamasz kinövi a nehéz időszakát. És ne feledje, ő is volt lázadó kamasz!
válasza:Nem sikerült! Néha úgy ordítottam, csapkodtam mint egy állat. Néha nálam is elszakad a cérna. De három fiú után már van némi tapasztalatban részem.
Ja, és igen bevallom! Egyszer az egyiket megvertem. Ma már 24 éves, de még mindig felhánytorgatja néha.
3 fiú? Az nem lehetett egszerű dolog. A legfontosabb, hogy szereted a fiaidat és akármi is történt szeretetben nőttek fel. Én nem bírom ha bárki kiabál engem BÁRKI (akár egy barát, tanár) leordít vagy visszaordítok vagy elsírom magam. Szerencsére a szüleim ezt megértették és nem üvöltenek:D
Apa azt mondta, hogy eszik és utána lesz pár szabad órája:D Azt még nem tudom, hogy mit mondjak. Ötlet?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!