Ezen lehet segíteni? Mit csináljak?

Az a helyzet hogy az anyukám kissé régiesebben él vagyis régiesebb a felfogása. Apu modernebb. És hát én 14 éves vagyok, még soha nem jártam senkivel épp ezen okok miatt. Aput talán nem is zavarná ha lenne barátom de anyu.. hát. Erre írok egy példát. Tegnap pár fiú haverommal kint voltunk az egyik parkba. Bátyám meg barátnője arra sétáltak. És elmondták hogy én fiúkkal voltam. Mikor hazaértem anyu egyből azzal állt nekem hogy : " milyen fiúkkal voltál te?" Olyan furcsa hangnemmel kérdezte. Szóval kész katasztrófa. Mivel a mai fiatalok elég korán kezdenek mindent ezért úgy van anyu a dologgal hogy ha én fiúkkal vagyok biztos valami rosszat csinálok. Pedig ismer már és tudja hogy nem vagyok olyan.. mégis így van a dologgal. Nem tudom mit csináljak. Nálunk alapból nincs az a nagy nyíltság. És ezen nem tudom hogy változtasak. Jó tanuló vagyok 4es 5ös. Szóval arra egyikőjük se panaszkodhat. De már kezdem magam rosszul érezni a dolog miatt. Csak a szüleim. Mert amúgy elvagyunk.. Bár anyu szokott hisztizni, de azt mindenki szokott.

Segítsetek! Vagy valami tanácsot adjatok hogy hogy legyünk a szüleimmel sokkal nyiltabbak és hogy ha fiúkkal vagyok ne akadjanak ki.. ! :( :)))