Mit tennétek, ha a férjetek megcsalna terhességed alatt egy 8 éves házasságban?

Ó elnézést, hogy meg merem mondani a véleményemet. Egyébként nem vagyok anyuka, és tisztában vagyok vele, hogy milyen szavakat használok.És hogy nem személyemhez szóló dolgon húztam fel magam? 1, Mi közöd van hozzá, hogy min húzom fel magam?

2, Ugyan most nem vagyok, de még lehetek terhes, de akárhogy is, én is nő vagyok, úgyhogy ne haragudj, de ha te olyan dologról írsz, amihez nem értesz (mert lehetsz szülészorvos is, átélni NEM fogod a terhességet/szülést), akkor nekem is jogom van leírni a véleményemet.Az pedig, hogy kulturált formában, avagy sem, nem tartozik rád.

1 majd akkor mondd hogy mi nem tartozik rám te logikabajnok ha nem nekem címezed a szavaid

2 te se tudod milyen mert még nem élted át tehát kb annyi tapasztatalatod van a témában min egy pasinak, szóval nincs több jogod erről vélemény mondani jelen pillnatban mint egy pasinak aki még szintén nem élte át.

Kedves 17:57-es! Nem szültél, nem voltál terhes, nem is értem mit pattogsz, hogy így a terhesség meg úgy a hormonok. Én már voltam terhes és szültem is és képzeld mégsem voltam elviselhetetlen sem a terhesség alatt sem a szülés után, pedig én sem vagyok tökéletes. A terhesség és a szülés nem mentség arra, hogy egy nő elhidegüljön a párjától vagy fél magasról lesz@rja a fejét! Ha majd 1x terhes leszel erre te is rájössz. Egy pasinak mindig igényei vannak, akkor is ha a felesége/barátnője esetlegesen terhes. Illik tekintettel lenni az asszonyra ha a sokszor emlegetett hormonok miatt ingerültebb vagy néhányszor visszautasítja az együttlétet, DE! ember legyen a talpán aki mindig minden körülmények között és 116-odszorra is tekintettel van és ha már a sokadik alkalom után utasítják vissza vagy ha már huzamosabb ideje nem törődnek vele mint társsal, emberrel. Nem akarom védeni a Kérdező férjét mert még az sem derült ki, hogy miért történt a megcsalás (könnyen lehet, hogy egy szemétláda pasasról van szó) de már szúrta a szemem, hogy egyesek úgy állítják be a terhességet mint valami betegséget és azt a képet festik, hogy egy terhes nőnek mindent el kell nézni, bármit megtehet. Tudod sokan végigdolgozzák a terhességüket és egy árva szavuk sincs a hormonjaikra.

A terhességem alatt anyósomék építkeztek, be kellett segíteni nekem is hiába, hogy terhes voltam, nem volt kívánságműsör, mellette dolgoztam, háztartást vezettem, míg anyóséknak fel nem épült a ház egy fedél alatt laktunk. Közel 3 napot vajúdtam a kisfiammal, ha 10 perccel tovább tart ott haltam volna meg, császárral szültem, itthon felújítások zajlottak miután anyósék elköltöztek, 5. nappal a szülés után már téglát pakoltam 14 cm-s vágással a hasamon. Ha valaki akkor én panaszkodhattam volna a terhességre meg a szülésre, de egyszerűen nem értem rá arra, hogy sajnáltassam magam vagy idomított medvékkel nyalassam a seggem csak azért mert én terhes vagyok.

16:31-et is én írtam, nyugodtan le lehet pontozni most is ahogy már akkor meg tettétek. Szánalmas, hogy egyesek csak azért pontozzák le az embert mert őszintén válaszol egy kérdésre.

Már nem azért, de itt nincs olyan, hogy hasznos vagy nem hasznos. VÉLEMÉNYT kérdeznek. Nekem ez a véleményem, másnak más, de hogy ezért mért kell lepontozgatni?!?

Egy terhes nőt aki a férfi gyerekét várja az én szememben a legmocskosabb, legmegbocsáthatatlanabb dolog.

Elhanyagolás, stb stb stb mind kifogás! Ilyenkor az anya és a pocakjában levő gyerek a legfontosabb nem a férfi önző volta.

Repülne mint a győzelmi zászló! VÁLÁS!!!

Nekem két gyermekem van, és míg az első terhesség meg sem kottyant (17 voltam, bébi 3 kg) addig a másodiknál (36 évesen, bébi 4 kg) azt hittem elpusztulok. Mindkét terhességet végigdolgoztam, a másodiknál a 3 hetes baba mellet már folytattam a munkát. És engem nem zavart ha azt mondta bárki, hoy ketyós vagyok a terhességtől. Mert az voltam. Anélkül, hogy tehettem volna ellene bármit. 3 hónapig aludtam és hánytam felváltva egész áll nap émelyegtem, ödémás lettem, égett a gyomrom és még sosrolhatnám. De mindent megcsináltam, amit kellett. Nem tudom, a férjem félrelépett e, csak azt, hogy 6 hónapos korától egyedül nevelem a lányom. Ha erre bárki azt mondja, hogy a terhességi hormon az oka, teszek rá magas ívben. Két fajta ember létezik. Az egyik a tisztességes, aki leteszi a voksát a másik mellet, és gondoskodik a családjáról, a másik a gyáva xar, aki menekül. Ki úgy hogy félrelép, ki úgy, hogy lelép...

De az én szememben egyértelműen kuka. Mindazonáltal ne higgye azt senki, hogy egy terhes nő nem tudna félrelépni, tudnék mesélni a strandon gúvadó szemű nyálcsorgató pasik ajánlatáról, amiket 7 hónapos terhesen kaptam...

A válasz írója 85%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 19:14

Nekem is fantasztikusan jó terhességem volt, végig dolgoztam, pedig 39 évesen szültem. De be kell látni, hogy nem mindenkinél van ez így. Az egyik ismerősöm folyamatosan hányt, annyira kiszáradt, hogy hallucinált tőle. Gyakorlatilag kórházban töltötte az egész terhességét infúzióra kötve. Én örülök, hogy ilyen szerencsés voltam, de elfogadom ha mások nagyon nehezen viselték a terhességet, mert igenis sokan vannak olyanok is.