Kit szerettek jobban? Legjobb barátot vagy szerelmet?

Ha megkérdezem magamtól, kit hiányozna jobban, ha eltűnne az életemből (munka, vagy elköltözés miatt), egy barát/haver, vagy a szerelmem, a párom, akkor egyértelmű, hogy az utóbbi fájna és hiányozna a leginkább. Tehát, a párom szeretem jobban. Egyszerű.

Olyan valaki párja soha nem akarnék lenni, aki előrébb helyezi a barátait, mint engem.

Egyetértek az utolsó hozzászólóval abban, hogy az igaz barátokra nem igazán jellemző, hogy jönnek-mennek. De az igaz szerelmünkre sem (már ha kölcsönös). Ugyanakkor mindkettővel kapcsolatban előfordulhat, hogy tévedünk, a barátunkkal még ráadásul az is, hogy az élet messzire sodor minket egymástól, ami miatt bár nem kell megszakadnia a barátságnak, de ritkábban tudjuk tartani a kapcsolatot.

Viszont a fő kérdés, amire itt többen is válaszoltunk, az volt, hogy a legjobb barátot, vagy a szerelmünket szeretjük jobban? Szerintem a "szerelmünk" a legtöbbünknek nem az egy-két hetes kapcsolatokat jelenti.

Régebben, mikor még fiatalabb voltam és csak úgy járogattam pasikkal, akik iránt még talán éreztem is valamit, de azért messze volt ez még a nagy szerelemtől, a barátaim voltak az elsők, vagy legalábbis ugyanolyan fontossággal bírtak, mint a pasi.

De amióta úgy igazán beleszerettem valakibe, akivel azóta már össze is házasodtunk, ő lépett elő a legjobb barátommá is. Hiszen vele tervezgetjük a jövőnket, egymással osztjuk meg először az örömünket, egymásnak panaszkodunk, ha valami bajunk van, egymásnak mondjuk el a napi történéseket, minden kis érzelmi rezdülésünket, vele osztom meg az életemet és mindent.