Kit szerettek jobban? Legjobb barátot vagy szerelmet?
Az évek folyamán egyre többször arra jövök rá, hogy a legjobb barátaimat tulajdonképpen mindig jobban szerettem a szerelmeimnél. Illetve valahogy valódibb szeretettel. Őket sokkal inkább elfogadtam úgy, amilyenek, nem akartam még fejben sem átalakítgatni, és sokkal kevésbé próbáltam tőlük szeretetet kizsarolni (általában természetesen önkéntelenül).
Igen, persze, nyilván a legjobb barát nem cél, hogy annyira megfeleljen nekem, hisz a szerelmével normális esetben együtt akar élni az ember, így nehezebb tolerálni a hülye szokásait... De valahogy mégis érdekes ez a téma.
És valahogy mélyebbnek is érzem az egészet. Tudod, ha egy jó barát évek után a semmiből felhív, legtöbbször úgy tudtok beszélgetni egymással, mintha egész végig is tartottátok volna a kapcsolatot.
Ti hogy vagytok ezzel?
A szerelmemet szeretem mindennél jobban. Ha igaz és őszinte szerelem van 2 ember között akkor a szerelmed a barátod is.
A barátok jönnek és mennek, gondolj bele ha összeházasodsz és más városba költözöl, más embereket ismersz meg stb...
Azok ellennére amiket leírtam van egy barátnőm akivel elég sokáig nem találkoztam, nem beszéltem, majd pár hónapja ismét összefutottunk és ott folytattuk a beszélgetést ahol abba hagytuk, DE nem ő mellette fogom leélni az életem, hanem a párom mellett!
Nekem a pàrom a legjobb baràtom is egyben. :)
"A szerelmed bármikor megcsalhat, leléphet de egy igaz barát nem tesz ilyet"
ennyi erövel: A baràtod bàrmikor megcsalhat de az igaz szerelem örökké melletted lesz..
Ilyenen hülyeség "vitàzni"
Nehéz válaszolni, mert a szerelmét és a barátait is másképp szereti az ember. Én a szerelemre tippelek, akit aktuálisan mindig jobban lehet szeretni.
Erről a kérdésről az jutott az eszembe (ami ki a fenét érdekel), hogy szvsz egy kapcsolat akkor (lenne) az igazi, ha az ember párja a szerelme is és a legjobb (vagy legalább az egyik legjobb) barátja is egyben. Sajnos olyan nővel még nem találkoztam, aki megfelelne ezeknek a követelményeknek (merthogy én meg férfi volnék), de ha rátalálok, el is veszem feleségül.
Mert egy ilyen kapcsolatban egyenesen akarja az ember a másik rigolyáit is, azokkal együtt látja egy egésznek, tökéletesnek. Hálás, hogy a másikkal lehet és még a szomorúságban is van a lelkének egy zuga, ahol boldog, mert azzal lehet, akivel mindig is szeretett volna. Persze, aki sosem érzett még ilyet, annak hiába ír az ember erről, csak remélni lehet, hogy egyszer mindenki megtapasztalja úgy, hogy az ilyen érzelmei viszonzásra is találnak.
Furcsa, hogy az évek múltán a semmiből felbukkanó barátról írsz, mert elgondolkodtató, hogy ilyen esetben talán mégsem volt akkora a barátság, ha ennyi időt kibírtatok anélkül, hogy tartottátok volna a kapcsolatot (talán csak ismerettség az ilyen).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!