Apámról van szó. Próbálkozzak még? Már kezd nekem kínos lenni.

Soha nem volt jó a kapcsolatunk.Szerelemgyerek vagyok.Olyan 10 éves koromig tartotta a kapcsolatot anyámmal, és velem, de mellette volt felesége és két lánya.Majd megszakadt a dolog, én kamasz lettem, haragudtam a világra is, főleg az apámra, amiért nem törődik velem.Nagy ember, nagy hatalommal, soha nem vállat fel, csak az anyakönyvi kivonatban.Még a gyerektartást is kézből fizette, nehogy megtudják az illetékesek, hogy én vagyok.

De múltak az évek, anyám meghalt, és néha-néha apámmal összefutottam a városban.

És a lényeg.

Én szeretem, de Ő engem nem.Én hívom telefonon, de Ő soha engem.Keresem karácsonykor, névnapján, szülinapján, de Ő engem soha.Karácsonykor felhívtam, azt mondta, hogy jajj, de jó, hogy hívsz boldog karácsonyt, itt az egész családom Angliától, Budapestig.Hát ez az egész család?Én is a családja vagyok, nem?Nem fiatal már, sőt, 83 éves, de egy megtörhetetlen, makacs férfi.Én nem a vagyonára pályázok, nem is érdekel, hogy járna -e nekem valami, mindenem megvan, de annyira fáj, hogy ok nélkül ennyire elutasít.

A héten volt a névnapja, évek óta először nem hívtam fel.Úgy érzem, mintha zaklatnám.Eddig mindig megtettem, most nem.34 évesen már nem akarok megalázkodni.Kínos is lenne.De mégis az apám, mit tegyek???A férjem azt mondja, hagyjam a fenébe, soha nem fog érezni irántam semmit.De nekem fáj a dolog, tolakodni viszont nem akarok.Felejtsem el teljesen?De hisz én nem hibáztam semmiben!