Hát csak akkor kellek, ha megfelelek az általa elvárt idolnak? Az apámról van szó!

A szülőket sajnos senkisem érti. Legyél büszke arra, amit elértél és hogy kitől tanulhattál. Én is erre vagyok büszke hogy a mamám "nevelt". Lehet neki a pénz a legfontosabb érték, de sajnos a pénz nem tart sokáig, mert halála után nem viheti magával. Lehet a halálos ágyán fog arra rádöbbenni, kit "dobott" el magátol és hogy nem a pénzt kellett volna elsődlegesnek tartania, hanem Téged a Lányát. Légy boldog én ezt kivánom neked a családoddal, és szeretetben éljetek mindig :)

18L

,,Mindig azt kérdezi, hogy hogyan állunk, ugye nem mentünk csődbe, mert az a gyengék dolga, és mindig át kell gázolni mindenkin, mert csak így lehet talpon maradni, stb.

Jajj anyám..."

Ebbe mondjuk igaza van. Ma már csak így lehet életben maradni.

Dícséretes, hogy sok mindent elértél, és szomorú, sőt, apukádra nézve óriási szégyen, hogy csak most, mikor már felnőtt, sikeres ember lettél, kere fel téged.

Lehet, hogy kegyetlen vagyok, de én a helyedben kerek-perec megmondanám, hogy ha eddig nem érdekeltem, ezután se érdekeljem, és a saját érdekében hagyjon békén. Meg kell tanulnia, ilyen vén fejjel már végre, hogy ami egyszer volt, újra nem jön el. Megvolt a lehetősége, hogy törődjön veled. Mostmár elkésett.

Egy gyermek elhagyására, megtagadására SEMMILYEN MENTSÉG NINCS.

19.07 - megértelek. De készülj fel, hogy kb. tinikorban a lányod keresni fogja az apját, aki eleinte bevágódat nála. Anyukám is átélte ezt :( De elég hamar rájöttem a dolgokra.

A kérdező azt írja, semmit nem adott neki "a megszabott határon túl" - legalább gyerektartás, ilyesmi volt, na az én "apám" azt se küldött. Kérdező, az apukád soha nem látogatott meg Téged gyerekként? ...Nehéz kérdés... De lehet, az van benne, hogy öregszik, és rendbe akarja hozni a dolgait... Bár a szövege nem tetszik.

Talán kérdezd meg tőle azt, amit most tőlünk, egyenesen.

Mintha a saját apámról és a saját életemről írtál volna.

Csak azén apám 20 évvel fiatalabb a tiednél.

Én is szerelem gyerek vagyok, nagymamám és nagypapám nevelt fel, anyám életében sem én voltam az első soha. 14 éves koromban elváltak. Az én apám is tele van pénzzel szintén.

Én is mindent saját erőmből értem el. 23 éves koromra nőlétemre saját lakásom lett Pesten, mivel többször dolgoztam külföldön az ENSZ-nél és megkerestem rá a pénzt.

Egy alkalommal amikor éppen külföldön dolgoztam előkerült és azt mondta kijönne meglátogatni a barátnőjével engem. Akkor persze hirtelen az ő kislánya lettem.

Persze nem tartott sokáig. Mert amikor családom lett és gyerekem meg több gondom és kevesebb pénzem akkor ismét eltünt. Önző, egoista ember. Nekem csak az fáj, hogy az unokáival sem foglalkozik. Nem keresi, nem hívja őket se szülinapra se karácsonykor soha.

Ha van kedved dumcsizni e mailozhatunk is privin.