Tényleg hálásnak kell lennünk anyósunknak, mert felnevelte nekünk a fiát/lányát?

Hülyeség.

Ennyi erővel akkor hálásnak kell lennünk a férj nagyanyjnak is, mert ha ő nem szüli meg a férjünk anyját/apját akkor sem lenne a férjünk. És ezt lehet folytatni :)

Miért lennék hálás? Nem NEKEM szülte vagy nevelte, hanem MAGÁNAK. Ő akart gyermeket, csinált, szült, nevelt. De nem nekem tette mindezt, én csak az a szerencsés vagyok akit a férjem feleségnek választott.

Tehát én a férjemnek vagyok hálás hogy engem választott.

Nem vagyunk jóban, de rosszban sem. Elvagyunk inkább így mondanám. Általában kéthetente kihoz a sodromból valamiért, de ez manapság általános dolog szóval erre önmagában még nem mondom hogy látni se akarom meg hogy rosszabn vagyunk, csak inkbb úgy fogalmaznék ha ritkán találkozunk az úgy okés:)

Nézőpont kérdése.Inkább az anyós legyen hálás amiért egyáltalán szóba álltál a fiával.

Természetesen semmiféle háláról nincs szó,nem neked nevelik fel,és hogy ők hogy nevelik az ő dolguk,nyilván egyik szülő célja se az hogy börtöntölteléket,trehány embert neveljen.A szülő hiúsága,és önmagával való elégedettsége szól belőle és szeretné ha te is elismernéd hogy milyen faszájosan felnevelte a gyerekét.Dicséretre,elismerésre vágyik mint a jól végzett munka után,hogy ezáltal is hízzon a mája.Önző érzésről van szó,bár az én olvasatomban az a természetes ha valaki jó szülő,de úgy látszik néhány embernek ez külön büszkeségre ad okot,és elvárja hogy mások is elismerjék.

Olyan mintha az ilyen szülők úgy tekintenének a gyerekükre mint egy műalkotásra,amit a saját kezükkel formáltak meg.