22 évesen két év munkaviszonnyal vállalnátok babát?
22 éves vagyok, 2 éve dolgozom, jó helyem van, jó fizetéssel. 5 hónapja vagyunk együtt a párommal, lassan a menyasszonya leszek, nyár végére tervezzük az esküvőt, elötte 1-2 hónappal a házvásárlást.
Minél elöbb szeretnénk babát, de a körülöttem lévők folyamatosan azzal jönnek hogy de még mennyire fiatal vagyok, meg hogy dolgozzak még.
Fiatal vagyok, de már túl vagyok egy-két nagyon rossz kapcsolaton, úgy érzem, hogy ezek után már eltudom dönteni hogy a megfelelő emberrel álltam-e össze. Kiéltem magam és csak arra vágyom már, hogy valakivel összeköthessem az életem és születhessen babánk. A párom egy olyan ember akiről eddig csak álmodni mertem, ő 28 éves, már évek óta várt arra hogy olyan barátnője legyen, akivel a terveit megtudja és akarja valósítani.
Szóval nagyon jól egymásra találtunk és minél hamarabb szeretnénk mindent.(ház, esküvő, baba)
Én tudom, hogy mit akarok, de mindig bezavarnak a körülöttem lévők... :(
Nektek mi erről a véleményetek? 22 évesen (addigra 23-at betölteném) vállalnátok babát, itt hagyva a megfelelő munkahelyet, ahova persze visszatudok jönni.?
Köszönöm előre is a válaszokat, és nagyon szépen kérem azokat akik utálatosak akarnak csak lenni, inkább ne írjanak.
válasza: válasza:már az elején is finoman közölte, hogy csak megerősítést vár, nem pedig kritikát.
a kérdésre reflektálva: az ilyen rózsaszín álmokat dédelgető kislányokat csak elnéző mosollyal szemlélem.
mintha ezzel a hirtelen jött nagyszabású tervvel akarná megmutatni a világnak, h nem defektes, nem azért voltak eddig fos kapcsolatai mert ő nem normális, hanem mert...
most végre talált egy fickót, aki legalább ennyire kétségbeesetten hajszolt már egy nőt, aki hajlandó vele szóbaállni.
na tessék, legalább összeillenek.
Most mégis mit írtam volna a rosszindulatú hozzászólóknak? Kíváncsi voltam a negatív véleményekre is, de nem abba a formában ahogy egy-ketten megnyilvánultak. És azért nem akarom már túlmagyarázni, mert látom egyesek arra mennek, hogy hogy forgathassák ki a szavaimat.
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszát, a rosszindulatúak megkímélhettek volna ahogy azt már a kérdésemben is kértem. (nem kollektív a negatív választ adókra gondolok, hanem aki úgy nyilvánult meg.)
válasza:Azt is figyeld már meg, hogy te hogyan nyilvánultál meg?
Egyébként végig olvastam az egész sztorit, sztem igenis normális hangnemben válaszoltak neked, azután kezdtek máshogyan megnyilvánulni miután te erősködtél a magad igazáért. Mert baromi nagy hülyeségeket írtál, nagyon nagyon gyerekes gondolokodású vagy. Jól írta az egyik válaszoló, hogy egy ,,jobb kapcsolatból akarsz kisajtolni mindent", de figyelj már, arra nem gondolsz, hogy mi lesz később? Hogy lehet (sőt biztos) hogy egyedül fogsz maradni egy gyerekkel? Vagy az már nem is érdekel? Akár tetszik neked a válaszom, akár nem, nagyon buta vagy hogy 5 hónap után akarsz MINDENT, ráadásul 22 évesen. Gáz vagy. Bocs.
válasza:Elgondolkodtató teljesen, és mint már írtam, nem csak pozitív válaszokat vártam. Érdekelt külső szemlélők véleménye, ezért írtam ki a kérdést.
Köszi a válaszokat.
Szerintem egy 22 éves felnőtt nő már el tudja dönteni mi a jó és mi a rossz. (Jobb esetben)
Van már neked ennyi évesen több éve biztos munkahelyed, biztos anyagi háttered, a párodnak is. Más ezt 30 évesen sem éri el…. Nem a szüleid nyakára szülnéd meg a gyerekedet.
Tény, hogy az 5 hónap nem sok, de ennek ellenére lehet jobban ismered a párodat, mint más x év után.
23 évesen miért ne szülhetnél? Az már másfél éves kapcsolat lesz :)
Hány olyan nő van, aki már vagy 4 éve van együtt ugyanazzal az emberrel, és magányos, nem érzi jól magát a kapcsolatban. És vannak azok a nők, akiket ver a férjük, erőszakosak vele, ennek ellenére mégis gyereket akar tőle. Na ők a felelőtlen.
Téged szeret a párod? Tisztel? Megbecsül? Figyelmes veled? Meg van a biztos anyagi háttér? Van hova szülni is majd? Akkor nincs semmi gond!
Egy kapcsolat minőségét nem az határozza meg hogy mióta vagytok együtt, vagy hogy hány éves vagy. Felnőtt nő vagy! Van saját véleményed, állj ki érte. Ha mások azt mondják, hogy „jajj… ne tedd”, vagy hogy „nagy hibát követsz el”, annak mond meg, hogy nem a véleményére vagy kíváncsi, ti ezt már eldöntöttétek.
Én sok boldogságot kívánok nektek az életben, és ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted a saját életedről. :) (bocsi, hogy hosszú lett)
válasza:Ami felnőtté tesz valakit, az az élettapasztalat, nem pedig az életkor.
Az előző kommenthez hozzáfűzném, aki 4 év után magányosnak érzi magát a kapcsolatban, annak gyönyörű volt az első néhány hónap, és ezt tartja a lelket benne a továbbiakban: hátha visszatér még minden a régi kerékvágásba.
Tehát 5 hónap után még igencsak kétesélyes a dolog.
Ha számoltál azzal, hogy talán egyedül kell majd felnevelned a babát, hát vállald.. az anyagiak adottak lesznek hozzá, de ez nem jelenti azt, hogy elégedett is leszel az életeddel.
Szerintem várnod kellene még egy évet, mielőtt ilyesmire adnátok a fejeteket. Ha életre szóló döntést akarsz hozni, nem olyan kibírhatatlan idő ez.. Különben könnyen bekerülhetsz a körforgásba: Most még dúl a szerelem, majd 9 hónap öröm, várakozás, készülődés, aztán megszületik a baba, az első hónapokban boldogság, azután jönnek a gondok. A kapcsolatotokban addig a pontig nem volt huzamosabb ideig állandóság, és ha mégsem fértek meg egymással hosszú távon, ez ott és akkor fog kibukni. Jobb ha előtte kipróbáljátok egymást, mert később már sokkal nagyobb problémákat okozhat egy elkapkodott döntés..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!