22 évesen két év munkaviszonnyal vállalnátok babát?

15:50 persze, de itt nem a fiatalságról van szó

hanem arról, hogy 5 hónap alatt nem ismeri meg a másik embert. ha már évek óta lennének együtt, az más tészta lenne (akár együttélés nélkül is, bár azért az is necces). ha 3 éve járnának és féléve laknának együtt, és minden oké lenne, akkor már elmondhatná, hogy ismeri a másikat, és nincs olyan hibája, amit ne tudna tolerálni. Bár 6 hónapig az ember otthon akár visssza is foghatja még magát a párja kedvéért, meg a szerelemért... 1-2 év együttélésnél az illető már belefárad a tettetésbe és nem fogja a számára jelentéktelennek tűnő hibáit elrejteni pl. hogy a földön hagyja a zokniait, ami később majd a csajt a halálba kergeti. Az első félév még a hepi, és az újdonság, akkor még felszedi... 1-2 év után amikor megszokott és meghitt lesz ak apcsolat,a kkor jönnek elő együttélésnél az ilyen apróságok. sokan ekkor sokalnak be.

Korai még, Kérdező!

igaz,még csak 18 vagyok,a barátom 22.mi 3,5 éve vagyünk együtt,de akármennyire is szeretjük egymást,tuti h nem vennénk közös házat,igaz még tanulunk szóval nem is lenne miből.de sztem maradj még albiban,v nem tudom,de 5 hónap tényleg nem sok.

unokatesóméknál 5 hónap után becsúszott a baba,együtt laktak 1 hónapig,majd az 5. hóban jött a baba,és a 9 hónap másról sem szólt mint a babának vásároltak,a baba szept.-ben születetett,és a kapcsolatuk csak őróla szólt,amúgy nagyon aranyos kislány.de nem tudták megismerni eléggé egymást,pedig 23 évesek vtak,sok rossz kapcsolatban előtte.mire a kislány 1 éves lett,már nem vtak együtt.

a lakás amiben éltek,az uncsim tesójáé vt,ő hazaköltözött addig az anyukájáékhoz,h az öccsének és a bnőjének meg a gyereknek jó legyen.

aztán mikor szétmentek,a csaj mindent vitt,mondván h a gyereknek kell.

majd később,rá fél évre vett magának saját lakást,és most gey dúsgazdag pasival él.

a kislány 4 éves és 2 hetente az apukájával tölti a 7végéket.

gondold meg mit csinálsz.

amúgy sok boldogságot :)

puszi

Szerintem rosszul gondolod. Lehet, hogy a szüleidnek szerencséje volt, de a LEGFONTOSABB, a házasságnál, háznál, babánál is fontosabb, hogy együtt éljetek legalább egy évig, mielőtt tovább lépnétek!

Fiatalok vagytok, nagyon gyorsan bele akartok ugrani az egészbe, de tegyétek, ha úgy érzitek.. viszont mindenképpen csak legalább 1 év együttélés után!! Előtte nincs reális képed a párodról, bármennyire is úgy érzed!

Nekem is van ilyen sztorim: ismerős csaj(20) és a pasija(28) fél éve voltak együtt, amikro a lány terhes lett, megtartotta, a pasi a csillagokat is leígérte az égről, annyira akarta a gyereket. aztán amikor megszületett a pici, és jöttek a sz*ros pelenkák, az álmatlan éjszakák, az hogy neki kellett éjt nappallá téve melóznia, már egyáltalán nem volt olyan "izgi" a családalapítás, egyre többet maradozott ki, meló után még ott maradt a munkatársaival iszogatni, stb, végül kiderült hogy csalja a lányt az egyik munkatársával.

Szétmentek, elég csúnya módon, ment a gyermekelhelyezési per, mindenféle sárdobálással, el akarta venni a gyereket az anyjától.

A gyerek talán 1-másfél éves lehetett amikor szétmentek. Még szerencse volt hogy házasság, közös ingatlan, stb nem volt, a lány szüleinek a házában éltek, így legalább nem találta magát a lány az utcán.

irigylésre méltó az optimizmusod.

nézd meg, hogy hány olyan párnak sikerül egy ilyen házasság és gyerekvállalás, akiknek ez volt minden álmuk. és sajnos ez nem véletlen. gyorsan, felelőtlenül, a baba miatt (vagy babára vágyás miatt), az esküvő romantikája miatt ugranak bele. 22 évesen azt hiszed, hogy mindent tudsz pedig nagyon sokat fogsz még változni, ritka a kiforrott egyéniség. Azt hiszed, hgoy pontosan tudod, hogy mit akarsz.de mgé senkivel nem laktál együtt, foggalmad sincs, hogy mit tudsz tolerálni egy együttélés során, és miket vársz el (persze, nagy általánosságokban van fogalmad, de azontúlmenően nincs).