Mit választanátok? Egy külföldi jó álláslehetőséget vagy a szerelmet?

Ha a mostani szerelmemet nézzük, akkor a szerelmet.

És igen, álmodozó vagyok. Ami egy jó dolog.

29/N

Elég filozófikus csengése van a kérdésnek, kedves kérdező...

Ez engem arra a kérdésre emlékeztet, amit a filozófia tanárunk tett fel nekünk anno. Ha vízbe esne a gyerekem meg a férjem, és csak az egyiket tudnám megmenteni, melyiket választanám?

Én a munkát választanám, mert, ha a pasi tényleg a szerelmem, akkor szeret engem annyira, hogy ami nekem fontos, az neki is az. Vagyis akkor támogat, és velem fog jönni külföldre. Ha pedig nem jön, akkor ennyit ért az a pasi.

(Pláne, ha átlagos intelligenciával rendelkező férfi, akkor átgondolja azt is, hogy külföldön sokkal több a lehetőség, a fizetés, stb.)

maradnék itthon a párommal. amúgy meg ha tanár a ffi, akkor annyira azért nem könnyű, nem úgy van, mint más munkakörben, azért a tanártól elvárt szakkifejezéseket, stb-t megtanulni az adott idegen nyelven nem könnyű...szerintem.

másrészről meg amúgy sem vagyok híve ennek a menjünk külföldre dolgozni mániának.

18/L

Attól függ.

Ha a nőnek meg van mindene az önálló élethez, tehát nem a pasi tartja el, hanem tényleg tisztességesen él, és ha szerényen is de megélnek és feltételezhetően lesz munkája itthon is a jövőben, akkor maradnék a helyében.

Ha meg még kell sok pénzt keresnie, hogy hasonló anyagiakkal lépjen a pasival közös életre, akkor 1, max 2 évet bevállalnék, és elmennék külföldre.

Én már volt, hogy lemondtam a pasi miatt erről-arról, és utólag bánom...

Ez attól is függ, mennyire komoly a fickó...

Ha magamról és a páromról lenne szó, akkor külföld.

Ha a csajszi tényleg felsővezetői munkát kapna, akkor amíg nem talál munkát a partnere eltudná tartani. Ha csak azért maradna itt, mert szereti a hazáját, azt mondanám, szeresse. De nélkülem. Nem kell örökké külföldön élni, csak amíg az ember keres egy kis pénzt. Arról nem is beszélve, hogy utána itthon is könnyebb lenne elhelyezkedni. Tehát külföld.

Nem olvastam el a válaszolat, úgyhogy érveimet lehet már elsütötték :)

Szóval szerintem nagyon fontos először is az, hogy itthon milyen körülmények között élünk. Hogyha tudunk normális életet élni, és a kóla se számít luxusnak, vagyunk olyan anyagi biztonságban, hogy nem kell ezen aggódni, valószínű nem tenném. De valljuk be, Magyarországon főleg csak a felső tízezer él így. Én pl utazás mániás vagyok, szóval nekem fontos lenne, hogy egy évben minimum egyszer kijussak Európából.

Viszont ha úgy élünk, ahogy az átlag magyar családok élnek hogy heti 3000 ft van kajára, lesni kell az akciókat, télen csak másnaponta fűtünk, a Balatonra elmenni már luxus.. Na, akkor erősen elgondolkodnék, és valószínű próbálnék kompromisszumos megoldásra jutni.

Pl én kimegyek előre, a páromat meg befizetem egy pár hónapos intenzív francia tanfolyamra.Havonta mindenképp találkoznánk. Ha beszéli a nyelvet, máris van esélye elhelyezkedni, igaz az első időkben valszeg csak a vendéglátásban, de nagy eséllyel így is sokszor annyit keresne, mint itthon keres.

Ha ezek után se jönne ki, nem igazi szerelem.

A szerelmet. Már azt nehezen bírjuk, ha két-három napig nem vagyunk együtt, több időt külön pedig nem tudok elképzelni. Nagyon nagy bajban kellene lennünk anyagilag (tehát konkrét veszélybe kerülne a lakhatásunk, megélhetésünk) ahhoz, hogy esetleg, ha végképp nincs más lehetőség, bevállaljak pár hónapos külföldi munkát. Pedig most sem vagyunk valami gazdagok.

A páromnak is lett volna lehetősége fél évre kimenni, ő sem tudott itt hagyni.