Egy felnőtt férfinak hogyan lehetne megfelelni?

Igen, azt gondoltam, hogy általánosságban, és biztos jön majd valaki, aki tud általánosítani, csak nem sok értelme van, mert akkor ez alapján egy bizonyos dolgot fogsz gondolni, ami lehet hogy az adott illetőre egyáltalán nem igaz.

De nekem végülis mindegy :)

Szió!

Én 21 éves voltam amikor össze jöttem a párommal, aki akkor 35 volt. Még most is együtt vagyunk. Családot is alapítottunk.

Minden ember más. Milyennek ismerted meg? Volt már nős?

Mi akkor ezt nem így terveztük, de szerelem lett.

10 éve vagyunk együtt.

Kissé sántít az én példám, de igyekszem azért egy kicsit hasznosítható infókat adni.

26 éves voltam (F), amikor megismerkedtem egy lánnyal, aki 17 éves volt. Előtte nem sokkal két érettebb, picivel idősebb nő kapcsolatom volt, sokféle igen felnőttes elvárással, úgyhogy az én későn érő gyermekded lelkemnek kimondottan egy fiatal leányzóra volt szüksége. Igaz, egy 26 éves fickó még egyáltalán nem idős, de a köztünk lévő bő 8 év azért szignifikáns eltérésnek vehető. Nekem semmi elvárásom nem volt a lánytól, talán annyi, amiért örültem is a korkülönbségnek, hogy jó pár évet tölthetünk majd el élvezve az életet és nem az idő szűke által sürgőssé vált családalapításon görcsölni. Én egy későn érő fickó vagyok, a lány pedig picivel érettebb volt a 17 éves csitriknél, tehát nekünk ennél ideálisabban nem is alakulhatott volna. Dominancia? Hát nálunk az nem volt. Én befutott egzisztencia voltam, ő még érettségiző diáklány, de az igényeinket is ehhez igazítottuk. Ő első perctől kezdve nem akarta, hogy mindent én fizessek, ha kis zsebpénze volt, rögtön vett valami ajándékot, vagy meghívott enni. És olyan büszke volt erre, hogy nem akartam megsérteni azzal, hogy ne fogadjam el. Nekem akkor már volt sportautóm, tehát azzal tudtunk társaságba járni, kicsit "menőzni", bár sosem voltunk túlontúl vagizósak. Ennek költségeit én álltam természetesen, mivel én ragaszkodtam ahhoz, hogy azért ne tömegközlekedjünk, ha másképp is tehetjük. De dominancia, lenézés, anyagi különbség éreztetés soha elő nem fordult. Én mindig is igyekeztem a tenyeremen hordozni, de sohasem lekezelni vagy megalázni.

Nekem a külső nagyon bejött, hamvas, finom 17 éves lány, a belső is bejött, mert kora ellenére egyáltalán nem volt plázacica vagy "divatmajom". Lányos, nőies volt mindig is, úgy is öltözik, de nem ilyen trendizős stb.

És tessék: immár 13. éve vagyunk együtt. Én 38, ő nemrég töltötte a 30-at. Ő úgy viselkedik, mint egy fiatalos, dinamikus épp 30-as, én pedig szintén :)

Úgyhogy a korkülönbségünk a kapcsolatunk egyik "záloga".

És a kérdésre a válasz: az elvárás nagyon negatív, pusztító energia. Az a jó, ha nincs elvárás. Nekem sosem volt.