Elhagynátok a barátnőtöket, ha megkérnétek a kezét, és nemet mond?

Azattól függ, miért mondott nemet. Az ilyet illik megindokolni, őszintén.

Mióta vagytok együtt, és hány évesek vagytok? Ezek is mérvadóak lehetnek.

Üdv!

Ha valakinek megkérném a kezét, azt azért tenném, mert életre szólóan szeretnék mellette elköteleződni és ezt nem csak a páromnak szeretném kettesben kifejezni. Ha erre azt mondaná, hogy korai, akkor attól függően döntenék, hogy mióta vagyunk együtt, hány évesek vagyunk, így nem biztos, hogy elhagynám. De ha azért utasítaná vissza, mert neki nem fontos a házasság, akkor biztos elhagynám. Tudom, hogy egyre több ilyen ember van, én nem bántom őket ezért, joguk van így gondolni, de nekem meg jogom van úgy gondolni, hogy házasságot szeretnék, ha egyszer arra a pontra érek.

24f

Azt hiszem egy kapcsolatban a lánykérés előtt fel kell merülnie, hogy melyik fél hogy gondolkodik erről, és ha az egyik mindenképp akarja, a másik fél pedig egyáltalán nem, akkor egy fontos dologban láthatóan nincs egyezés, és valószínűleg nem is érdemes folytatni.

Ha egyik, vagy mindkét fél hajlandó a kompromisszumra, akkor nem hiszem, hogy emiatt szakítani kellene.

Szerintem mindkét embernek kell tudnia ezen pillanat előtt a biztosat. Akkor kell megkérni a kezét, mikor bolondbiztosnak látszik a dolog.

Persze mindig mondhatnak nemet...

Én nem vagyok benne biztos, hogy akarok-e valaha esküvőt. Most a nemre szavaznék, persze ez változhat idővel.

De ha csak hipp-hopp egyik nap elém állna a párom egy gyűrűvel, akkor biztos, hogy nagyon kiakadnék rajta. Én nagyon szeretem a meglepetéseket, de ez egy olyan dolog, amit komolyan át kell gondolni és készülni rá szerintem.. És ha fel sem merült korábban a kérdés, ha nem is tudja, hogyan állok a dologhoz, akkor nagyon kellemetlenül érintene egy ilyen esemény.

Az más, ha együtt beszélgetünk előtte arról, hogy majd valamikor összeházasodunk.. De ha villámcsapásként ér a dolog, akkor tuti nemet mondanék.

Sok évvel ezelőtt megkérte a kezemet az akkori párom, én 22 éves voltam, tele tervekkel, álmokkal, és akkor még a mostaninál is távolabb éreztem magamtól az esküvőt. Az én fejemben az esküvő az a gyerekvállalást megelőző lépés (ami tőlem ki is maradhat - mármint az esküvő), és addig nem érzem szükségét, ameddig csak ketten vagyunk egymásnak.

Szóval nagyon meglepett a dolog, és nagyon rosszul éreztem magam, amiért olyan helyzetbe hozott. Hozzátenném, ő tipikusan azért akarta, hogy magához kössön.. ez azóta is nagyon rossz emlék számomra. Visszautasítottam, és nem sokkal később szakítottunk is. Nem tetszett, hogy rám akarta erőltetni az akaratát, és még ő sértődik meg, amiért ellenkezni merek..

Egy eljegyzésre szerintem csak akkor szabad sort keríteni, mikor a fiú már teljesen bizonyos benne, hogy a lány is vágyik rá. Ezt előtte nem árt kipuhatolózni.. ugyebár ez a minimum, szerintem. Nem lehet olyan nehéz kiszedni belőle, és ha ennyire nem ismerik egymást, ennyire nem tudják megbeszélni a gondolataikat, akkor minek az esküvő?

Ha a lány részéről szabad a pálya, akkor már a fiú dolga hogy éppen mikor és mi módon kerít sort a leánykérésre.. Ez már legyen meglepetés, hisz az úgy romantikus:)

Nem.

Lehet még nem kész a házasságra,de az nem azt jelenti hogy nemis szeret,tehát én semmiképpen sem.