Most akkor nekem kötelességem 100%-ban pótanyukának lenni?

Párom előző kapcsolatából van egy 9 éves kislánya. Szokásos gyerekes hétvégék, nagyobb szünetekben még több közös program stb. Én kedvelem a kislányt, meg rengeteget játszom vele, tanítgatom, minden téren foglalkozom vele, de valahogy úgy érzem, hogy a párom még ennél többet is elvárna (pedig hetente/két hetente hétvégén 10 perc nem jut magamra). Szó szerint mintha én lennék a gyerek anyukája. Tehát ha elesik én kössem be a sebét, ha rajzolni akar én rajzoljak vele, ha bujócskázni akar, én tegyem, ha csatateret hagy a lakásban én takarítsak utána 3 percenként, ha felborítja az üdítős poharat én takarítom az asztalt és padlót meg mindet, én mossam a ruháit ha leeszi, ha összepiszkolja a játszótéren, én vágjam fel a húst a tányérján, én csináljam meg vele a leckéket, én hozzam el hétvégente és este vagy másnap este én is vigyem haza, stb. Közben a párom meg csak úgy van. Tehát ráér, és NEM más elfoglaltsága van eközben. Amikor meg játékot kell venni, akkor egyből aktiválja magát. Félreértés ne essék, semmi bajom a gyerekkel, de olyan mintha apja nem is lenne (talán évekig is csak papíron volt) és lenne egy hétköznapi meg egy hétvégi anyukája.