Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Miért nem vagyok neki elég jó?

Miért nem vagyok neki elég jó?

Figyelt kérdés
Édesanyámról van szó. Sosem tudja azt mondani, hogy "büszke vagyok rád". Vagy azt hogy "ezt jól csináltad". Fiatal vagyok még, de már különélek, 15 éves korom óta dolgozom. Van egy csodálatos párom, akit nagyon szeretek. Én nagyon boldog vagyok, örülök, hogy nem lettem elkényeztetve, hogy mindenem amim van azért megdolgoztam. De édesanyám... Bármit kér, megteszem neki. Ahol tudok, a kedvében járok. Nagyon szeretem őt. Úgy szeretném, hogy büszke legyen rám, hogy azt mondja "igen, ez az én lányom!". De sajnos semmi sem elég jó neki. Mindig felhozza a múltbéli dolgokat. Sosem voltam jó tanuló. Lány létemre verekedtem az iskolában, visszabeszéltem a tanároknak. 9.-ben megbuktam. Tudom, hogy ez az én hibám, fontosabb voltak a barátaim, a munka. De anyát sosem bántottam meg. Mindig rá akartam hasonlítani, nagyon büszke vagyok rá. Nem értem, ő miért nem tud másképp viselkedni velem. Egyébként a húgommal ugyanezt csinálja. Nekem csak ő van meg a párom. A tesóm még csak 13 éves, nem nagyon van közös témánk. Apám egy zsarnok, 44 éves létére egy 23 éves barátnője van. Velem nem foglalkozik, nem tartjuk a kapcsolatot. Utazgat, bulizik, éli az életét. Elsősorban anyukák véleményére vagyok kíváncsi, ők hogy állnak a saját kamasz/fiatal felnőtt gyerekükhöz.
2011. márc. 15. 21:29
 1/4 anonim ***** válasza:
Ugyan már nem vagyok kamasz, és bár anyuka vagyok, még csak hároméves a fiam, de egy-két dolog azért eszembe jutott: mindig úgy éreztem, hogy az egyik nagymamám nem szeret, nem érdekli, hogy mi van velem. Miért? Mert soha nem kérdezte, soha nem ölelt meg, nem puszilt meg, nem érdeklődött, mi van velem, míg a másik nagymamámnál ez természetes volt. Mégis tudom, hogy szeretett, bár nem éreztem. Vannak emberek, akik nem tudják kimutatni a szeretetüket, pedig nagyon is él bennük. Apámmal folytonosak a harcok, mégis tudom, hogy szeret. Soha nem dicsért meg, soha nem mondta, hogy milyen ügyesen csináltam valamit. De ha úgy érzed, hogy még eszeddel sem "látod", hogy szeretne, akkor beszélgess vele. Mondd el neki, hogy mennyire büszke vagy rá és felnézel rá, és nagyon szeretnél rá hasonlítani. Kérd meg, hogy segítsen, de jó szóval, támogatással, ne dorgálva. Hátha segít egy őszinte beszélgetés.
2011. márc. 15. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 A kérdező kommentje:
Tudom, hogy szeret. És ő kitudja mutatni, csak az utóbbi 2-3 évben lett ilyen. Igen, egy beszélgetés jót tenne, csak már én is kicsit haragszom rá.
2011. márc. 15. 22:06
 3/4 anonim ***** válasza:

Ne haragudj rá ! Azzal nem előre a jó fele haladtok.

Igenis beszélj vele, és nyugodt körülmények közt, és mondd el neki, hogy sajnálod,hogy olyan voltál régebben, de még nem fogtad fel az élet értelmét korod miatt. Sulit sem tudtad még felfogni, mit is jelent. Ez téged ma már nem boldogít. Viszont van állásod, egyészségesek vagytok, nagyon szereted őt. Igaz ezek bizony megbántották őt, de már annak vége, próbáljon meglátni a mostani énedet.

Én sem voltam jó tanuló egyáltalán, most jövök rá, hogy gyerekeim vannak, micsoda érzés lehetett ez nekik. Velem más gond nem volt, így pláne fel sem mértem, hogy micsoda súlya van a nem tanulásnak. Gondoltam én jó gyerek vagyok. Nagy dolog az, leszívta erejét, elfáradunk szülők. Én most a gyerekeimmel próbálom, hogy mit tehetnék, hogy megértsék, miért van szükség a tanulásra. Agresszívek remélem nem lesznek.

Bocsi kicsit elkalandoztam, lényeg, hogy beszélgessetek, és mutasd ki, modd neki, hogy megérted, már kezded érteni min vitted keresztül a dolgaiddal. Hátha elgondolkozik, és enyhül és összébkerültök.

Sajnos nem jellemző, hogy a szülők ilyenek mondanak, de viselkedésükben azért kimutatkozik, hogy büszkék. Lásd azért meg azt is, ha jó hozzád, és élvezd.

Esetleg említs neki dolgokat amire büszke lehet. Ha rögtön nem is reagál, biztos elfog gondolkozni.


Sok sikert !

2011. márc. 15. 23:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Anyám is ilyen. Én leültem vele beszélgetni, hogy miért van az, hogy egy vizsga előtt apám azzal hív fel, hogy "tudom, hogy sikerülni fog, okos vagy, ügyes vagy, drukkolok", anyám meg azzal, hogy "jajj, biztos nem fog menni, biztos nem tanultál eleget...jajjj". Ha valami nem sikerül, vagy rosszul csinálom, akkor anyám fél órás litániát tart. Ha sikerem van, akkor meg se mukkan.


Azt mondta, hogy "természetes, ha jól csinálod, azt kell megjegyezni, ha nem jó valami, mert az nem természetes". Mondjuk nekem van annyira kakaskodó természetem, hogy elmondtam, hogy vagy változtat ezen, vagy el fogunk távolodni egymástól. Nem kell komolyan gondolnia, de ha sikerem van, akkor mondja azt, hogy "gratulálok, ügyes voltál". Majdcsak rutinná válik.

Lassan, de biztosan változik, bár néha veszekedésbe fullad egy-egy helyzet, de már látom a fényt az alagút végén...

2011. márc. 16. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!