Anyósprobléma. Hogy viselitek, ha anyósotok idegesítően viselkedik gyereketekkel?
Megjegyzem: elfogadható a kapcsolatunk. Gyermeknevelési elvekben ugyan különbözünk, de nem szoktunk vitázni. Én ismerem az ő álláspontját, ő az enyémet. Az enyém röviden, hogy neveljük a gyereket úgymond "az Életre", korának megfelelően feladatot kapjon, nem kell nagyon kímélni, persze ennek nem szabad a szeretet rovására menni. Véleményem szerint a gyerekkel nagyon jól meg lehet beszélni, meg lehet értetni egy csomó dolgot, de ez még nem zárja ki, hogy időnként szigorúnak kell lenni vele, mert éppen nem hat a józan beszéd. A férjem is inkább ezen az állásponton van.
Anyósom viszont teljességgel az ellenkezője. Szerintem semmiben nem szabad a gyereket megbántani, szidalmazni. Mindent rá kell hagyni, mert minden gyerek okos, és tudja mi a jó neki. És nem szabad az akaratát "lenyomni".
Eredmény: itthon szuper aranyos a kis lurkó, ritkán kerül kenyértörésre a helyzet. Náluk viszont teljesen hülyét csinál a nagyszülőkből. Hisztis lesz, ugráltatja őket. Állandóan valamilyen rejtélyes betegség miatt telefonál az anyósom, halálra aggódja magát mindig, hogy valami baja van a gyereknek. Képes pl. a székletét egy napig elrakni, hogy megmutassa nekem, pl, ha egy kicsit keményebb, vagy ilyesmi. Jó, nem baj, mert tényleg jobb látni, bebizonyosodni, de sokszor azért mégis túlzásnak tartom. Anno a saját gyerekeivel is így bánt, voltak is, vannak is szociális gondok, de ebbe most nem mennék bele.
Lényeg, hogy meggyőzhetetlen. S borzasztóan idegesítő, amit művel pl. akkor is, amikor nálunk vannak. Folyamatosan a gyerek után megy, folyamatosan beszél hozzá, még akkor is, amikor már látszik, hogy inkább egyedül szeretne játszani, vagy testvéreivel. EGyszerűen nem veszi észre magát. Volt, hogy a vendégseregünk másik fele hazament, mert nekik is az agyukra ment, hogy folyamatosan a gyerek és nagymamája körül folyt a hangulat.
Nem tudom, mit tegyek. Beszéltem már erről vele, s csak annyit mondott, hogy ő nem tud megváltozni. Nagyon szereti az unokáját és nagyon félti.
Viszont látható, hogy ez csak neki jó.
Nem tudom mennyire "erősítsek be". Nem tudom, nyeljek-e tovább, vagy állítsak feltételeket vagy nem tudom. Ti mit csinálnátok a helyemben?
Sajnos nincs anyósom, de tudom így is , hogy két minimum dolog lett volna probléma, és beszéltük a férjemmel, hogyan oldottuk volna meg. ({ kiakadna nem akarna járni míg én kibírnám a kis időt)Nekem nagyon fontos a család, és úgy vagyok vele, hogy amig nem élünk együtt, csak látogatásnyit látja , addig én tűrnék. Mamának egész más lenni, mint szülőnek. Azt a kis időt gondolom ki lehet bírni amig anyós, vagy akár az én szüleim együtt vannak. Az én szüleimnél hónapot is szoktunk lakni, és látom, hogy ha valami nem tetszik neki, sőt meg is mondják, de normális választ még nem igen mondtak, hogyan is kellene csinálnom. Ők már túlvannak ezen, másképp csinálták. Per pillanat néha kiakadnak, én meg mint gyerekük megértem elfogadom, oké fáradtak, én is, eltelik kis idő, és megint minden normális. Ne agyald túl a dolgot, örülj, hogy van Ő nektek. Ha a gyereket már zavarja, akkor meg lehet ritkázni a látogatást gondolom.
Bizony Ő már nem tud megváltozni ez igaz, legalább bevallotta. Nem rossz Ő gondolj erre, és nyugi ! Örülj annak is, hogy nem éltek együtt ;-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!