Iszonyatos irigy vagyok. Hogyan tudnék magamon változtatni?

Van egy ilyen mondás:

:Az önző csak magára gondol. Az irigy másokra is!

Az az irígy, akinek elfacsarodik a szíve, ha másvalaki kap valamit, nem ő. Irígy, aki otthon azon búslakodik, hogy a barátnőjének miért adott az Isten kék szemeket, mig neki"csak" barnát. Irígy, aki magában rosszul érzi magát, ha a barátja kap dícséretet. Aki szenved, ha a szomszéd márkás cipőben jön, ő meg csak egy snasszban.

Te esetleg önző, vagy zsugori lehetnél, de szerintem nem vagy az.

Nem kell mindig mindent odaadni. Visszaélnek a jóságra való vágyaddal.

Ezt a "Ne légy irígy" csak a kicsiknek szoktuk mondani a homokozóban, mert nekik még egyszerűen kell fogalmazni, hogy megértsék. Én a saját gyerekemnek nem adom oda a testápolómat. Nem vagyok irígy, csak nem akarom, hogy használja. Van neki is. Ha elfogyna hirtelen, egyszer-kétszer adnék.

Nem kell odaadnod! Majd megszokják, hogy te ilyen vagy.

Nekem is van ilyen barátnőm, ugyanúgy szeretem, csak nem kérek tőle kölcsön, és kész. Én adnék neki ettől, de ő a sajátját szereti.

Ez az önismeret hiánya, ez egy "népbetegség" (persze csak egy állapot, nem betegség).

Ezen dolgozz, hogy megismerd önmagad. Ha megismered önmagad, fel sem fognak merülni ilyen érthetetlen érzések, nemcsak hogy érteni fogod.

Tedd fel magadnak a kérdést: KI VAGYOK ÉN? Mi határoz meg engem, mi különböztet meg engem másoktól a nevemen és a testemen kívül?

Ez egy nagyon hosszú út lenne, mire rájösz, hogy mi is rejti a választ, de segítek egy Varga Endre-idézettel:

"Az embert a kapcsolat teszi naggyá, melyben részt vesz, s a szerep, melyet felvállal. A kapcsolatot pedig az áldozat teszi naggyá, melyet meghoznak érte."

Az életben minden pillanat egy szerepvállalás valamilyen kapcsolatban. Pozitív vagy negatív szerepvállalás.

Az élet nem tárgyak birtoklása, így téged sem az határozz meg, hogy milyen a kötődésed tárgyakhoz, hanem az, hogy milyen kapcsolatokban milyen szerepet vállalsz, és ha szükséges milyen áldozatot hozol meg azért a kapcsolatot vagy a szerepért.

Mindenhez és főleg mindenkihez egy kapcsolat fűz. Közvetve még az ismeretlen emberekhez.

A nagy emberek attól nagyok, hogy nagy tömegekhez - pl. egy nemzethez vagy az egész emberiséghez - fűzi őket kapcsolat valamilyen értékes szerepvállalással.

Ha így tekintesz az életedre, fel fogod ismerni azt, hogy mely pillanatban milyen szerepet vállaltál milyen kapcsolatban, tehát azt fogod felismerni, hogy milyen naggyá tesznek téged a cselekedeteid.

Minél gazdagabb kapcsolatokra, és azokban minél értékesebb szerepvállalásra fordítod az energiádat, annál nagyobb emberré válsz, még akkor is, ha erről csak te tudsz.

"Mondd azt: ››Én vagyok minden.‹‹, és légy egoista."

Ha ezeket megérted, az irigység értelmezhetetlenné válik, mert az fog örömet jelenteni számodra, ha szerepet vállalhatsz valaki életében azzal az áldozathozatallal, hogy adsz neki valamit, ami a módodban áll.

Az önzetlen emberek ezért önzetlenek, a nagy emberek pedig ezért nagyok. Az igazán nagy emberek pedig azért halhatatlanok, mert olyan összetett és kiterjedt kapcsolatrendszert építettek fel maguk köré olyan áldozatokkal, mely felülmúlja azt a kapcsolatrendszert, ami a testükhöz kapcsolja őket. Ezen a ponton már a "lényükről" kell beszélni, amely sokkal nagyobb mint csak a testük, így a test halálával maga a lény nem szűnik meg, mert a test csak egy nagyon kicsi része: ahogy mondani szokták: tovább él azokban, akikért áldozatot hozott (pl. akár feláldozta magát).

Nosce te ipsum. - Ismerd meg önmagad.