Lehet valaki ijesztően jó?

Én nem tarom taszítónak, csak furcsa. Már nem az, hogy segít másoknak...

Csak érdekes, hogy majdhogynem pozitívumként emelted ki, hogy nem bulizik. Azt lehet józanul is csinálni, beülni valahová...nem unalmas így neki az élet?

Nem akarom magam dicsérni, de sokban egyezik a jellemem az általad leírt lányéval.

- én is sajnálom az elesetteket, legyen az ember vagy állat. Viszont az ember esetében már végiggondolom, miért került abba a helyzetbe, amiért szánni, illetve segíteni kellene.

- kisebb emberi hibákért senkit nem ítélek el, ha azok a hibák nem rosszindulatú, mások ellen irányuló tulajdonságok.

- sosem tanultam túl jól, és különösen nem szorgalmasan

- igyekszem nem bántani olyanokat, akik engem sem bántanak, bár a véleményem akkor is meg van azokról, akik az én értékrendem szerint nem érdemelnek tiszteletet.

- nem iszom, illetve alkalmanként mégis, de mértékkel, nem dohányzom, a bulizás nem érdekel, annál sokkal hasznosabb és élménydúsabb kikapcsolódásként az utazást, természetjárást részesítem előnyben, ahol hasonló érzelmű emberekkel tudok ismerkedni.

Most, hogy így leírtam, látszik, hogy mégsem vagyok olyan szent, mint a kérdező által leírt leányzó, bár úgy érzem, hogy ő is azért tűnik már szinte szentnek, mert a tolerancia olyan magas fokát birtokolja, ami kevés embernél tapasztalható, szinte már Krisztusi: ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Erre már én sem vagyok képes, de azt hiszem nem is akarnék már ennyire jó lenni. Valójában tiszteletre méltó az ilyen jellem, de nagyon nem jellemző az emberi fajra ez a magasztos viselkedés. Valószínű engem is zavarna ez e fajta tökéletesség, mert szürkének és egyhangúnak láttatja az embert.

Azért enélkül a magasztosság nélkül is lehet valaki boldog és elégedett az életével, lehet együttérző és toleráns embertársaival szemben.

Nem dependens személyiség?

Ha sokáig ilyen és kihasználják, könnyen átcsaphat az ellenkezőjére, gondolom, nem 25-30 éves.