Mi az ami nem változik az emberben az idő előrehaladtával sem?
Komoly kérdésnek szánom azért írtam ki ide.
Konkrétan az érdekelne hogy miután felnő az ember,elköltözik otthonról,családot alapít,esetleg túl van több munkahelyen hogyan változik az élethez való hozzáállása a személyisége?Ti hogy érzitek?Miben változtatok ha változtatok és miben nem?Kortól függetlenül írhattok de elsősorban idősebbek válaszai érdekelnének.
Az alaptermészete nem változik senkinek.
A tapasztalatok viszont a szemléletét megváltoztatják.
Fiatalon még lelkes az ember,sok mindenről elhiszi,hogy megvalósítható. Az élete vége felé rájön,hogy a tervek nagyon ritkán válnak valósággá.
Az alaptermészet nem változik.
Lehet, hogy elképzeljük milyenek akarunk lenni, én pl. nagyon nyugis, mosolygós, előzékeny, másokra figyelő, könnyen túltenni dolgokon magam s hasonlók. Ezek tetszettek pl.
Nos alapból az arcom nem mosolygós sajnos, és ez egyreinkább újra előjön. Egy darabig az ember tudja magát tartani az elképzeléseihez, de idővel visszakapja saját magát.
Nekem a gyerekek után jött a visszakapás. Persze imádom őket, sokat nevetünk, de teli vagyok miattuk gondolatokkal, koncentrálok, és megfeledkezek mosolyogni, mikor nincs különösebb okom rá.
A munka is változtat, és hogy kikkel dolgozol. Én nagyon pozitív voltam, főleg mikor elkezdtem ezt szimpatikusnak tartani, és dolgoztam rajta. Ám ahogy melóztam volt időszak, hogy boltban, és Ó micsoda meglepetések, csalódások értek, hogy milyen rosszindulatúak az emberek egymással. Ilyesmi hatással van az emberre, akárhogy is nem akarja.
Ilyesmikre gondoltál?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!