Vki tud erre jó megoldást a problémámra? Nagyon el vagyok keseredve.

Szitu: másfél éve vagyok együtt a barátommal(24) én (22). 1 héten max 2x találkozunk a városban és 1x tudunk kettesben lenni nálam v nála pár órára(náluk szex sem lehet mert szülők figyelnek 1000rel) Szóval szex is 2-3 hetente van. 30 km-re lakunk egymástól, mindketten faluban, a ritka buszok miatt nehezen összeegyeztethető a randi. Ő hétköznap 4ig dolgozik vagy tovább, én egyetemre járok,és úgy érzem nagyon kevés idönk van egymásra, egyre jobban eltávolodunk...pl. most is 3 hete nem voltunk együtt hétvégén, mert mindig amikor lenne időnk egymásra közbejön vmi: beteg lesz(tudom nem tehet róla),rokonokhoz mennek, vagy van vmi más program a munkájával kapcsolatban.Ilyenkor msn-en tartjuk a kapcsolatot.

Gondoltunk az albérletre, de anyagilag nem bírnánk, diákhitelt hülyeség felvennem,kapok minimális ösztöndíjat,dolgozni meg nem tudnék annyit suli mellett, max annyit h a havi albérlet felét ki tudnám fizetni és akkor még nem ettem,nem utaztam,nem vettem jegyzeteket,könyveket.Nem tudna kisegíteni, mert elég szarul keres pályakezdőként, és el sem várnám h tartson el.

Kilátástalannak látom a helyzetet, egyetemből még 3,5 év vissza van, nem tudom h hogyan lehetne megoldani, hogy többet legyünk együtt :(

A másik h úgy érzem csak nekem olyan fontos megoldani ezt, ő jobban bírja ha külön vagyunk, de nekem nem elég ez az idő amit együtt töltünk. Amikor elpanaszolom h mennyire hiányzik és több idő kellene, csak annyit mond ez van, ki kell bírni, nem tud mit tenni és ne idegesítsem ezzel.

Kérlek írjatok vmilyen tanácsot és köszi ha elolvastátok!Jó volt kiírni magamból.