Naív lenne? Mit lehet erre válaszolni?

Hogy egy konkrét példát mondjak: van munkatársa, illetve beosztottja, aki kicsit élhetetlen típus. A pénz elől szinte menekül és a magánéletében is könnyen csőbe húzható, amolyan túl jószívű srác.

Nemrég egy koccanásos balesetben volt résztvevő, részben okozó. A férjemnek szakterülete a biztosítás, és segíteni akart rajta, hogy a biztosító neki is fizessen (legálisan el lehetett volna intézni megfelelő jogi érveléssel). A srác ellenkezett, a férjem meg tukmálta magát (pedig neki ebből nem lett volna haszna).

Ezen is rugózott, pedig mint főnök, ő már azzal is az elvárhatónál többet tett, hogy felajánlotta ingyen a segítségét. A tukmálás pedig felesleges, ha a srác nem akar élni vele, akkor az ő dolga.

Amikor erről beszélgettünk, akkor is jött a kicsavart érvelésével - amikor mondtam, hogy értse meg, a srác érzelmi, szubjektív alapon dönt, tartsa tiszteletben, ha nem is érti -, hogy én is tettem már olyan dolgokat, amivel nem értett egyet, de megpróbálta átlátni, hogy mi motiválhat engem.

És ismét visszakanyarodtunk oda, hogy még jó hogy, rám több energiát fordít, mint az alkalmazottjára, akivel nem él együtt...

Valahogy ebben nem tud disztingválni, hogy kibe mennyi energiát kell/érdemes fordítani.

Ha egy ismerősét elviszi orvoshoz, az szívesség, kedvesség. Ha engem, akkor alapvető "kötelesség". (Ezt azért mondom, mert pár hónapja volt egy vesegörcsöm és hajnalban pattant, hogy bevigyen a kórházba, lesegített a lépcsőn, mert nem tudtam kiegyenesedni, stb. De nem érti, hogy ha ő nincs, akkor mentőt hívok, mert nem náthás voltam és nem egyenértékű azzal, hogy a taknyos/tüsszögő ismerőst elviszi a háziorvoshoz, aki amúgy lábon is eljutott volna az orvosig.)