Naív lenne? Mit lehet erre válaszolni?

A férjem lassan 40 éves. Nemrég azt fejtegette, hogy nem érti néhány ember miért önsorsrontó (belefutott egy-két ilyen helyzetbe az utóbbi időben).

Ahogy elmesélte a szitukat, ő racionális érveléssel akart embereket meggyőzni olyan helyzetben, ahol érzelmi alapú döntéseket hoztak.

Másrészt egyikük se közeli barát - én ilyen helyzetben nem töröm magam, felajánlom a segítségem, ha az illető nem kér belőle, nem erőlködök tovább.

Időről időre rácsodálkozik ilyen dolgokra. Mondtam neki, hogy a világ nem az ő klónjaiból áll, attól, hogy ő racionális alapon hoz döntéseket, az emberek többsége nem lesz ilyen.

Sőt, ő is ugyanolyan "esendő" ember, mint a kérdéses személyek. Egy-egy ilyen filozófálgatás (és annak bizonygatása után, hogy ő racionális alapon dönt), számos alkalommal hoztam olyan helyzetbe, ahol érzelmi alapon tudtam manipulálni, majd visszavezettem a szituációt, hogy "látod, ez sem volt racionális döntés".

Ezek apró-cseprő dolgok voltak, tehát a manipulációt nem kell rossz értelemben venni. (Pl pár perces értelmetlen tevékenységekre vettem rá, és utána mutattam rá, hogy nem volt racionális alapja annak, amit csinált).

Az egészben nekem az furcsa, hogy kamaszkor táján szoktak a világra rácsodálkozni az emberek, nem ennyi idősen.

Minden más szempontból érett, felnőttes gondolkodású, egyedül ezen a területen olyan, mintha kamaszkorban ragadt volna.

A fenti okfejtésre mit lehetne válaszolni, hogy megértse?