Anyós-menny kapcsolat?

Annyiszor olvasok rossz anyós kapcsolatokról,ezért gondoltam le írom az én problémámat is..De itt én vagyok az anyós.

44 éves nő vagyok.Fiatalos felfogású,boldog feleség,és dolgozó nő.Élem az életemet,és örülök,hogy boldog házasságban élek a férjemmel.1 fiam van 24 éves. Sosem volt az az "anyuci pici fia típus.

Amikor 21 évesen elém állt,hogy szerelmes,és a sok női kapcsolat után úgy érzi ez a lány az igazi.akkor is azt mondtam,hogy rendben..Ők szeretik egymást,nekik kell együtt boldogulni az életben..Igyekeztem nem beleszólni a kapcsolatába,mert ezt is tudom,hogy milyen rossz érzés lehet.Amikor 22 évesen elém állt,hogy a barátnőjével összeköltöznének albérletbe,mondtam rendben.Ha kell segítség szóljon,én mindig segítek..Mivel tudom,hogy nem könnyű albérlettel kezdeni az életet így igyekeztem rendszeren anyagilag támogatni őket. Dolgozom,így havonta a számlájára utalok mindig pénzt,és az apja is bár már nem kell gyerek tartást fizetnie,de továbbra is küldi neki a pénzt,mondván eddig is küldte,nem hiányzott neki,akkor most sem fog.. Egy napot nem éltek velünk közösen így elég jó viszonyban voltam a mennyemmel..(nem házasodtak össze,mert szerintük hülyeség,de menyemnek hívom)

Ők élték az életüket,és én is éltem a házasságomat,letemet.

23 évesen a fiammal együtt bejelentették,hogy babát várnak. Bár nem akartam ilyen fiatalon nagyi lenni,de örültem a hírnek..Ha ők készen állnak rá akkor rendben.Nem nekem szülik a babát hanem maguknak..Sokat beszélgettünk erről,és ezt nekik is megmondtam,hogy továbbra is támogatjuk őket,mert babával még nehezebb lesz,de ha úgy érzik képesek egy családot létrehozni,akkor csakis rajtuk áll az egész.Már régebben is elmondtam,hogy én már rég neveltem fel egy pici gyereket,és akkor még más volt a szokás,más volt a jó mint ma.Én már nem is mernék egy újszülött babát megfürdetni,mert félnék,hogy elejtem,és mi már nem tudnánk úgy élni,hogy hajnalban gyereksírásra kelljek..Nekünk is megvan a magunk élete amit élni akarunk..vannak rossz szokásaink. pL.hajnalig tartó tévézések,vagy a férjem zeneimádata,így állandó zongora hang)A fiatalok sem szándékoztak velünk egy fedél alatt élni,és én sem akartam,hogy kisbabával az életemet gyökeresen megváltoztassam.Megvan a magunk megszokott élete,és nekik is. Azt mondták,hogy minden oké lesz..Megszületett a fiú unokám.Imádom.Annyira jó érzés,hogy újra turkálhatok a bababoltban,,és ahogy látok valami szépet,jót már veszem is meg..Amikor hétvégente elmegyünk hozzájuk,nem oktatom ki,nem szólok rá,hogy ezt ne csinálja vagy azt ne csinálja,meg bezzeg amikor a fiam kicsi volt ...stb.. Megértettem,hogy a menyem saját maga akarja megtapasztalni..De hazudnék ha azt írnám,hogy soha nem szólok..Jobban mondva csak vannak dolgok amikre tettem megjegyzést,

PL:

a menyem azt mondta,hogy 1 éves koráig nem ad a fiának semmi élelmet csak szoptatni fogja.Engem ez meglepett.Persze én úgy reagáltam rá,hogy mosolyogva mondtam neki,hogy bizony ezt nem az anyuka fogja eldönteni.Jó dolognak tartom a szoptatást,mert a legjobb az anyatej ami bizonyos védelmet ad a piciknek.De ha eljön az idő akkor ez már kevés lesz neki..Akkor majd a pici unokám maga fog bömbölni egy levesért,vagy valami szilárdabb táplálékért.Vannak babák akiknek 4-5 hónaposan már nem elég az anyatej..Ahogy a fiamnak sem volt elég..

Én ezt nem sértésnek vagy kioktatásnak szántam,csak mondtam,hogy nem mindig érvényesül az anya elképzelése.

A menyem szó szoros értelemben "leharapta a fejem",hogy minek szólok bele,nem az én gyerekem..(csak megemlítem,hogy nekem lett igazam,mert állandóan enni akart a pici,így fél évesen már szinte mindent evett)

- Nemrég volt az unokám 1 éves. Már tipeg,és csuda tündéri kisfiú. Amikor eljönnek persze,hogy szeretgetni,babusgatni akarj az ember..A menyem még be sem lépnek már rászól a kicsire,hogy üljön le,és ne mocorogjon..Ne nyúljon semmihez,mert eltörik,vagy tönkre megy..

A férjem mondta,hogy ha itt vannak akkor az unoka nyugodtan szaladgáljon,mert nincs olyan bútor ami kárt okozna neki..Ami törékeny (vannak porcelán készleteim) azokat nem éri el,így elvenni sem tudja..És ha ne adj isten lever egy poharat vagy tányért..Na bumm..ezek fogyó eszközök..Gyorsan mindent felszedünk,gyorsan mindent feltakarítunk,és ennyi..De a menyem szerint ha most nem tanulja meg akkor később gond lesz belőle..Persze mondtam,hogy ahogy az ember a gyermek is a hibáiból tanul,és ez nem olyan rossz dolog amitől később rossz ember lenne.De megint leordított,hogy ne szóljak bele,hogy neveli a fiát..Nem tudom miért csinálja ezt,mert nem szoktam soha beleszólni semmibe..De itt már nekem is elegem volt,hogy én emberi hangon szólok hozzá,akkor ő ne kiabáljon velem.Ezt meg is mondtam neki,hogy amíg én megadom a tiszteletet iránta akkor elvárom hogy ő is adja meg.Tudjátok mit mondott erre?

- Minden anyós egy szarkeverő..miért lennél te más??

Veszekedni nem szeretek,így inkább ott hagytam,hogy gondolkodjon már el,hogy miről beszél..

A fiam is ott volt,és neki sem tetszett a menyem viselkedése.

Ez után az eset után úgy voltam vele,hogy nem éri meg a harag,és csakis akkor mondok tanácsot vagy bármit ha erre kifejezetten megkérnek rá.Mi éltük az életünket,és ők is.. A menyem nem kért bocsánatot,bár nem is vártam el,de amiket most csinál abból kezd elegem lenni.

Mint írtam albérletben laknak,és állandó anyagi támogatást kap tőlem és az apjától is..HA átjönnek hétvégente vagy mi megyünk (persze előre megbeszélés útján) akkor is igyekszünk segíteni mindenben..Mivel a menyem régebben kijelentette,hogy nem örül annak ha másoktól ruhát vagy egyéb dolgot kap,mert senki nem tudja raja kívül,hogy milyen ruhát akar adni a gyerekre,inkább a ruhát szánt pénzt adjuk neki oda és ő megveszi..Ez is meglepett,de mondtam rendben..Ő tudja mire van per pillanat a kicsinek szüksége.De amikor ezek után elém áll,hogy látott 20 ezer forintért egy sport cipőt a kicsinek,nos kiakadtam..Minek ennyi pénzt egy cipőre kidobni? Hiszen csak tipeg még,és olyan gyorsan nő a lába...Azért mert Nike,vagy addas miért kell ennyi pénzért venni?

Persze most megint én vagyok a rossz anyós,mert mondtam,hogy sok ez még nekem is,én sem ajándékba kapom a pénzt..Az ilyen több ezerért veszek ruhát eset elég rendszeres. A férjem nem is olyan régen mondta a fiamnak,hogy ha lehet beszéljen az asszonyával,mert túl sokat enged meg magának mostanában..Hogy ők hogy rendezték le nem tudom..de a menyem egyre elviselhetetlenebb.Mielőtt azt hinnétek,hogy bennem is van hiba..el kell mondani,hogy pontosan azért,hogy ne legyek rossz anyós már szinte semmit nem említek meg..Egyébként a menyem a fiam édesapjával is olyan stílusban beszélt,hogy az apja berágott,és megvonta az anyagi támogatást tőlük..(én tudom,hogy számlát nyitott az unokájának,és a pénzt oda utalja,hogy egyszer majd a kisfiúé lesz)

Nagyon rossz indulatú a lány,és szerinte csakis körülötte lévő emberek a rosszak,ő nem..

Viszont a múlt hétvégén újra nálunk voltak,és előálltak egy tervvel.Szeretnének hozzánk költözni..Amikor meghallottam engem kivert a víz! TE JÓ ÉG! Ez nem lehet igaz!! Hiszen pár éve megbeszéltük,hogy ez nem jöhet szóba,mert vannak szokások,vannak helyzetek amiken az ember már nem akar változtatni,és vannak akik nem képesek együtt élni..Én nem vagyok egy rossz ember.Jó fej,fiatalos,vidám vagyok..Imádom az életet,imádok mindent ami boldoggá tesz..De ha a menyemmel együtt kéne laknom tudom,hogy én magam is kifordulnék önmagamból,és tudom,hogy nem leszek képes nyugodt lenni..Így is nehezen jön ki velem akkor mi lesz ha a szomszéd szobában laknak???Ezt is megmondtam ,jobb tiszta vizet önteni a pohárban.De a menyem most a tündéri oldalát mutatja..Tudom,hogy ez csak ideiglenes..Most mit csináljak? Én nem akarom,hogy ádáz harc legyen köztünk,mert ez senkinek sem jó..A saját lakásomban viszont nem fogok annyit nyelni,és tűrni amit eddig tűrtem..

Miért kell egy menynek is ilyen utálatosnak lennie? Ha jó anyósa lehetne akkor miért nem értékeli?Én igyekeztem jó lenni,igyekeztem nem beleszólni a dolgokba ..A legtöbb vita ennyi volt amit leírtam,de nekem már ez is sok..

vagy ebben az esetben is én az anyós vagyok a hibás?