Szerintetek minek neki a kép? És úgy általában mit gondoltok erről az egészről? (Kicsit hosszú, elnézést)

Anyámmal soha nem volt jó viszonyom, amióta az eszemet tudom, gyűlöltem őt, ő sem szeretett engem soha, mindig is csak nyűg voltam neki. Öcsémet szerette, volt is egy olyan felfogása mindig, hogy én apu gyereke vagyok, öcsém az övé. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de soha nem volt hozzám egy kedves szava sem, nagyon sokszor megvert, tépte a hajamat, falba verte a fejem, megalázott mások előtt, ledöngölte az önbizalmamat, hogy csúnya és kövér vagyok (sosem voltam nádszál, de kövér sem soha).

4,5 évvel ezelőtt váltak el a szüleim, akkor én édesapámmal eljöttem otthonról (azóta már egyedül élek). Amikor elhagytuk a régi lakást, anyám közölte, hogy örül, hogy eljött végre ez a pillanat.

Azóta (4,5 éve) nem tartom vele a kapcsolatot, nem beszélek vele, nem is érdekel, mi van vele, és őt sem érdekli, hogy velem mi van. De ez így nekem tökéletesen megfelel, tekintve, hogy az első 18 évemet pokollá tette. Önmagamban már megbocsájtottam neki, és tovább léptem ezeken a dolgokon, mert nem voltam hajlandó egész életemben magammal hurcolni ezt a lelki terhet. De ez nem azt jelenti, hogy bármiféle kapcsolatot akarnék vele, sőt!

Az anyai nagymamámmal viszont nagyon jó a kapcsolatom, napi szinten beszélünk egymással.

És az a helyzet, hogy nemrég készültek el az új tablóképeim (végzős egyetemista vagyok). Nagymamámnak adtam belőle kettőt, hogy legyen neki.

És most 1-2 hete azzal piszkál, hogy adjak neki még, mert anyám is kért képet. Én pedig közöltem vele, hogy nem adok neki. Mert minek? Erre mondta, hogy azért, mert az anyám. Viszont én úgy gondolom, hogy ha 22 évig nem volt az anyám most se akarjon az lenni. Egyébként megbánásról, és kapcsolatfelvételről szó sincsen a részéről, csak kéne neki az a kép.

Érdekelne a véleményetek az egész szituációról, meg arról is, hogy szerintetek mit kellene tennem? Adni képet vagy nem? Nem arról van szó, hogy ne tudnék adni, mert van elég. Csak a szívem azt súgja, hogy nem, nem és nem!

Bocsi, hogy kicsit hosszú lett, és köszönöm azoknak, akik mégis elolvassák!