Önző volnék, vagy csak "más"?

Szabadak a gondolataid, szeretsz egyedul lenni. Ebben nincs semmi gond. A gond ott van, amikor a multbeli programozasod/neveltetesed bekapcsol es amolyan lelkifurdalas szaguan azt sugja, hogy elkestel, nem vagy normalis, ilyen korban mar kene gyerek ferj, onzo vagy stb.

Ez butasag. Mindig azt tedd amit a szived diktal es nem amit a neveltetesed, szulok, media, ismerosok, baratok.

En 34 leszek lassan, kb. 7 eve elek boldogan a nem-ferjemmel, es mar az elejen +beszeltuk, h nekunk nem lesz gyerek. Sokan kicsit furcsan neznek meg ma is, de anyuek mar belenyugodtak. (foleg hogy a batyam reszerol van 3 unokajuk, ezert minket beken hagynak :)

"Más" vagy. :D

Úgy általában senkivel se érzed jól magad?

(Ezt már leírtam egy másik kérdésre, de pont ide is illik, úgyhogy kopizom:)

Én harmincas nő vagyok, és szándékosan élek egyedül, mert így szeretem. Jól nézek ki, magas és karcsú vagyok, kaphatnék akárhány pasit vagy akár nőt is, de egyedül élni a legjobb dolog a világon szerintem.

Szabad vagyok, akkor jövök-megyek, amikor nekem tetszik, sokat lógok a barátaimmal, sok hobbim van, arany életet élek.

A gyerekekkel meg úgy vagyok, ahogy mondjuk egy kiselefánttal: aranyosak, szívesen foglalkozom velük úgy pár óráig, de otthonra semmiképp nem kéne.

Nem tudom, miért akar olyan sok nő férjet meg gyereket. Aztán mikor megvan, akkor csak néznek ki a fejükből, hogy akkor most mi lesz? Be vannak börtönözve egy kapcsolatba, minden energiájukat és pénzüket elszívja a család, magukra nem marad semmi pénzük, erejük, energiájuk. Elhíznak, ellomposodnak, elhagyják magukat, megereszkedik a mellük a szoptatástól, széttágul a vaginájuk a szülésektől, boldogtalanok. Én meg vidám, nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok, azt csinálok, amit akarok, gyűlik a pénz a bankszámlámon, és 10 évvel fiatalabbnak nézek ki.

A lényeg: természetesen mindenki úgy él, ahogy akar, de egyáltalán nem kell megijedni az egyedül éléstől. Semmiképp ne görcsölj rá erre a házasodásos-gyerekszüléses parára. Csak lazán!

Én 26 évesen járok hasonló cipőben.. Éltem már hosszabb kapcsolatban, jegyben is jártam már, de a sors úgy hozta, hogy inkább a függetlenséget választottam. Nem bántam meg.. bár valamikor majd nagy családot tervezek, most még eszem ágában sincs lekötni magam újra egy férfi mellé. Én azon szoktam tudat alatt aggódni, hogy lekések a dologról..:(

De remélem nem lesz igazam. Persze ha véletlenül megismerném a nagy Ő-t, biztosan nem hagynám futni, de egyenlőre ez a veszély nem fenyeget. 3 éve vagyok egyedül.. Igazából vigasztalhatna, hogy azok az ismerőseim, akik nagyon fiatalon rátaláltak az igazira, többségében elváltak, szakítottak vagy boldogtalan házasságban élnek.

Először is, az első válaszra reagálva: az önzőség nem bűn!

Ha te így jól érzed magad, akkor nincs semmi baj. Nem vagy rosszabb mint bárki más. Ne add fel önmagad, csak mert valaki kitalálta, hogy milyennek kellene lenned!!

"ma 01:03"

Attól függ, milyen erkölcsi rendszer szerint, ezért írtam, hogy "de legalább rossz tulajdonság". Pl. a Büntetőtörvénykönyv szerint nem bűn, de a katolikus egyház szerint az.

01:13

Katolikus egyház... Pff. Inkább ne menjünk bele.