A sulimban úgy kezelnek, mint egy dilist. Hogyan oldjam meg?

Maradj olyan vidám és igaz lelkű, mint eddig. Rendbejönnek a dolgaid, higyj benne!!!

És ne hagyd, hogy kihasználjanak otthon, álj a sarkadra, mégiscsak a családod, meg kell hogy értsék, nem házvezetőnő vagy, hanem egy 14 éves, aki szeretne még gyerek maradni egyenlőre!!!!!

Szia!

Teljes mértékben egyetértek az első válaszadóval! :)

"Ne aggódj" én is ugyanebben a cipőben járok csak épp fordítva én anyával meg a húgommal élek és egyedül én takarítok, megyek boltba stb. szóval nekem se könnyű az életem, én is ilyen voltam nyolcadikban még most is néha rámjön. :) Igaza van az első válaszadónak: Maradj ugyanilyen rendes, vicces, megértő és odaadó. Elhiszem, tudom hogy milyen érzés amikor nem számíthatsz senkire, amikor elhagy már az erő... :/. Ha gondolod írhatsz egy mailt és beszélgethetünk. :)

F/15

Ugyanilyen típus vagyok, bár kissé nehezebb természet.

És mégis... véletlenek összehoztak pár lánnyal az osztályból. Megismertek, igyekeznek elfogadni és én is őket. Egyre többen ismernek meg, már nem vagyok 'gázos', még a humoromat is elviselik, sőt hogy kissé az ő ízlésülkre alakított vicceket mesélek, azóta még kedvelnek is érte.

Hmmm.... én általános iskola harmadikos voltam amikor vidékről feljöttünk Pestre. Engem sem fogadtak be, egyetlen egy barátnőm volt később az osztályból, de vele is úgy barátkoztam össze, hogy sokáig tűrtem, hogy állandóan kicsúfoljanak, egyszer elegem lett, meglendült a kezem és pofon vágtam ezt a lányt. Akkor úgy biztos pislogtak, hogy "Jéééééé ez ilyet is tud?". Attól kezdve nem piszkáltak, és ez a lány a barátnőm lett. Azért Neked ezt a pofozkodást nem javaslom! Oké? :)

Na, azt akarom kihozni az egészből, egyébként én is állandó poéngyáros és viccmesélő voltam és vagyok és leszek, szóval mondjad nyugodtan a poénjaidat, és ne azokkal törődj akik ezt rosszallóan nézik, mert nem ők számítanak. Azok számítanak, akik veszik az adást, effektíve egy hullámhosszon vagytok. Ne veszítsd el a humorérzékedet, később még szükséged lesz rá, én is ennek köszönhetem, hogy időnként nem diliztem bele az élettől kapott pofonokba.

Lehet, hogy inkább irigyelnek Téged, hogy poénos vagy.

A családi helyzeted meg.... hááááát, ne hagyd magad teljesen kihasználni, azért mert Te vagy a lány a családban, nem azt jelenti, hogy mindent Neked kell megcsinálni, próbáld rávezetni apukádat és a bátyádat a munkamegosztásra valahogy. Te még igenis gyerek vagy, és jogod van a gyerekkorhoz. Nekem is van két gyerekem, egyedül nevelem őket, és bár besegítenek a háztartásba (ők szoktak teregetni és kivinni a szemetet), de nem terhelem őket nagyon, mert nekik most az a dolguk, hogy tanuljanak.