Van e joga a páromnak arra kérni, hogy a saját kialakított egzisztenciámat módosítsam kedve szerint?

Nekem a legtöbb bútorom másfél éves, ha valaki azzal állítana be, hogy dobjam ki a fasza kis bútorokat, csak mert nincsenek hozzájuk köthető emlékei... apám, ez kemény. Nem hozzád kellene emlékeket kötnie??

Majd ha ezután elromlik valami, együtt veszitek meg, együtt beszélitek meg. De miért akarja a te múltadat is "eltörölni"? Nem elég, hogy elmeséled, hogy ez a komód még a nagypapáé volt, stb. A bútorok csak használati tárgyak, és ha jó állapotban vannak, hatalmas pénzkidobás lecserélni őket.

23/L

Az én lakásomban mindent (de szinte tényleg mindent) az ex férjemmel együtt szereztük be. Ha most jönne valaki, és azt mondaná, hogy cseréljek le mindent, mert rá emlékeztet, megmutatnám neki merre van az ajtó.

Nem kérhet rá. Ez a te lakásod, te jól érzed magad ezek között a tárgyak között. Azt kérheti, hogy a neki tetsző dolgok közül is legyen ott valami, amitől ő otthonosabban érzi magát, meg textilcsere belefér, de én a bútorokat semmiképp nem cserélném le.

ja és 25/n

hozzátenném nekem is vannak cuccaim a nagyanyámtól szép antik fa bútorok kevés de biztos hogy én magammal vinném,és sajna a párom modern letisztult fajta,ha odáig eljutunk hogy összeköltözünk,nem lesz belőle veszekedés de biztos lesz egy-két nap mire eldöntjük mi hova kerül:D

Az azért megdöbbentő, hogy bár elég szarul áll Magyarország lakosságának a zöme anyagilag, itt mindenki azzal dobálózik, "hogy cseréljetek le mintdent".

Alkalmazkodnás.

Beköltözik, megszoktok, változtattok. Mi ebben olyan vészes?

Könnyen lehet, hogy egy idő után nem is szeretne változtatni...

Ami azonban tény-- igénytelen, mocskos, szakadt lakásba én sem költöznék, bármennyire szeretem a párom, csak akkor, ha megvan rá a lehetőség, hogy a körülményeken záros határ időn belül változtatni lehet.

Kedves kérdező!

Nem úgy tűnik a szavaidból, hogy ilyen körülmények között élnél, így bár tényleg a hölgynek kell jobban alkalmazkodnia, ha te nem érzed úgy, hogy ez hosszútávú befektetés (mármint, hogy összeköltöztök), akkor ne is vágj bele... Nem vagy elég érett hozzá.

Azért meghallgatnám a másik oldalt is.

Nálunk is úgy volt, hogy én "rinyáltam" változásokért, mert a drága alfahímnek tetszett, hogy mindennap főzök neki, de az már nem érdekelte, hogy az edényeknek (amik neki azelőtt nem voltak) kéne hely is és ott csodálkozott, hogy de hát mit akarok én másképp a konyhába nem kell oda semmi más, meg úgy jó ahogy van, ne rakjak egyik szekrényből a másikba semmit.

Meg azt is szerette, ha öltözködök, igaz neki a három pulcsi, öt póló, két nadrág ruhatárára háromszor annyi szekrényrésze volt mint nekem, meg minek kis fiókos szekrény, ja hogy én már fél éve a ruháim felét bőröndben tartom és mennek tönkre a drága melltartóim, mert nem tudom rendesen tárolni?

Meg, hogy én minek akarok saját képet kirakni?

És így tovább.

Szerencsére ő felfogta, hogy senki nem akarja az ő "egzisztenciáját" (amúgy az egzisztencia meg a bútorok két különféle dolog) megváltoztatni, csak mikor két ember összeköltözik, akkor kellenek ám változtatások ahhoz, hogy normálisan elférjenek ott, ahol azelőtt csak egy valaki volt, és a beköltözőnek is hagyni kell, hogy hozzá tegyen a lakáshoz, ugyanis ott fog lakni, nem csak hétvégére szállt meg, hogy semmihez ne nyúljon.

Nem tudom, meg kéne fontolni, hogy kell-e neked egy feleslegesen százezrekkel költekező pár. Nekem nem kéne.

Ha komoly kifogások vannak a bútorokkal kapcsolatban, akkor rendben. De elfogadható állapotban lévő bútorokat csak azért kidobni mert ő nem volt ott amikor megvetted, és mert lehet hogy neki nem tetszik annyira, pénzkidobás. Ha majd új helyre költöztök, akkor lehet változtatni, de most minek. Ha én odaköltözöm egy pasihoz, akkor nem azzal kezdem hogy kidobatom a ruháit meg a cuccait. még ilyet. Felháborítónak tartom.

Ha meg egy pasi hozzám költözne és azon kezdene nyafogni hogy nem tetszik mondjuk a fürdőszobám, akkor annyit mondanék, hogy szétverheted és csináld meg másmilyenre. de én nem járulok hozzá egy petákkal se. Nem tudom, más éhezik, mi meg a csempe színén nyafogunk, meg áll az eszem.

32/N

Mintha az én ex férjemről írtál volna...

Beköltözött az én lakásomba, de előtte közölte, hogy nem fekszik abba az ágyba ahol már mással aludtam. Mivel jött a gyerek, amúgy is mindent átalakítottunk volna, de mivel az én külön lakásom volt, bár megkérdeztem mindenről a véleményét, gyakorlatilag az én ízlésemet tükrözi. Egyrészt mert én fizettem a különvagyonomból, másrészt meg mert mindenre rábólintott. Amikor készen lett, akkor közölte, hogy ő nem ilyen bútorokat választott volna, és mindent leszólt (Recz, Ikea). Aztán mikor megelégeltem közöltem, hogy azt kellene leszólni, amit ő vett. Mert ilyen nem volt. Ma már áldom az eszemet, mert most élhetnék olyan bútorok között, ami neki tetszik...

Szerintem ne cserélj le semmit. Majd ha közösre cserélitek a lákást mert bővül a család, akkor igen. Addig meg? Mindenki a saját szemétdombján kukorékoljon. Szerintem az albérletben sem lehet válogatni bútort.

Nem értem az embereket...miért nem tisztel téged, az otthonodat annyira, hogy megköszöni, hogy befogadod az életedbe és az otthonodba is?

Ja, és mi lenne ha egyszerűen azt mondanád, hogy nem? Nem kell ezt túlbonyolítani...