Van e joga a páromnak arra kérni, hogy a saját kialakított egzisztenciámat módosítsam kedve szerint?

Amikor hozzámköltözött a párom, akkor természetes volt, hogy kapott "egy sarkot", amit birtokba vehetett. Természetesen a lakás egészén nem változtattunk, nem is akart, de az, hogy legyen saját zuga, az mindenkinek kell..

Most azon tanakodunk, hogyan kéne átalakítani egy kicsit a lakást, hogy jobban elférjük, pofásabb legyen, de ez is csak azért van, mert a kutyák miatt amúgy is tisztasági festés kell...

Szerintem beszélj vele, én sem mondanék le berendezési tárgyakról csak azért, mert a párom túl gyenge érzelmileg ahhoz, hogy feldolgozza--- előtte is volt életem.

Bocsánat, ha durva voltam.

Szerintem teljesen igazad van. Ha ő költözik hozzád, alkalmazkodjon ő.

Hogyan venném rá? Ha nem tetszik neki a helyzet, fel is út, le is út. Nem kell túlragozni. Akkor majd átgondolja, mi a fontosabb neki.

20n

Az emlékeid a Tiédek, és ezeket meg is kell tartanod, a párodnak meg nyilván nem lehetnek a lakásodban emlékei, hiszen csak most költözött be. Nem jó jel, ha egy társ a beköltözése után azonnal a maga szája íze szerint próbálja átalakítani a társa már megszokott környezetét! Aki szerelmes (és elvileg azok vagytok), azt normális esetben nem a bútorok érdeklik, hanem a társa és a kellemes hangulat megteremtése, és utóbbinak egyáltalán nem része a lakásod felforgatása.

Kompromisszumos megoldásként és tekintettel arra, hogy neki is jól kell(ene) éreznie magát a lakásodban, esetleg engedd át neki a díszítést (falon füüggő dekorációk, érdekes tükör az előszobában vagy fürdőszobában, egy hangulatos állólámpa, stb.).

Szerintem is pofátlanság ... aztán hajrá lehet lepontozni, nem érdekel.

Én kompromisszumot kötnék. Van amin változtatnék és van amin nem. Pl: egy sarok kijelölése amit úgy rendezhet be ahogy akar...közösen vásárolt törölközők, ágyneműk, képkeretek...stb. Vagy még abba is bele mennék, ha tényleg nem passzolnak össze a bútorok, hogy az ágyat és az ülőalkalmatosságokat áthuzatni egy másik szövettel. De max ennyit.

Ha ennyi felesleges pénze van, akkor ő is vegyen saját magának lakást -és ne rajtad élősködjön, és más fark_ával verje a csalánt - azt éljen ott, ha ennyire alkalmazkodóképtelen.

Azért az elég sz.r úgy odaköltözni valahova, hogy előre tudja valaki, hogy csak egy megtűrt kutya lesz, akinek nem lesz joga semmihez. Nem egyenrangú az a párkapcsolat, ahol az egyiknek mindig csak tűrnie kell, a másik meg dirigál pusztán anyagi okok miatt. Sok esetben egyik fél sem tehet róla, hogy milyen anyagi helyzetben van, mert mondjuk az egyiknek vettek lakást a szülei, a másiknak meg magának kell megdolgoznia mindenért. Mégis az egyik az úr, a másik a szolga, amin soha nem fog tudni változtatni, és ha már az elején így állsz hozzá kérdező, hogy neki azért nincs semmihez joga, mert szegényebb, akkor úgyis az lesz, hogy az első veszekedésnél a fejéhez vágod, hogy "te itt csak egy megtűrt személy vagy, kuss a neved".

Egyébként látszik, hogy nem is szereted a párodat, hiszen már odaköltözés előtt azon gondolkodsz, hogy mi lesz, ha másik párod lesz. Úgy tűnik, hogy az abszolút nem érdekel, hogy ő hogy érzi magát, csak egy mutatós használati tárgynak kell a szépen megteremtett "egzisztenciád" mellé (brrr... de utálom ezt a szót, a tipikus pökhendi fajankó szavajárása). Gratulálok a mentalitásodhoz.

Hozzáteszem, hogy van lakásom, és ha a párom kérné valaminek a módosítását, józan keretek között beleegyeznék, ugyanis azt szeretném, hogy neki is az otthona legyen, és jól érezze magát.

Az, aki anyagi helyzet alapján ítéli meg a párját, az egy hatalmas nagy nulla. És látszik, hogy te semmibe veszed őt, csak azért, mert neki nincs lakása.

Figy.

Fogj egy papirt,ird le,hogy mikhez ragaszkodsz

add a kezébe,és mond meg,hogy ha van pénze (persze a rezsi és kaja felének fizetése után),akkor a nem felirtakat lecserélheti

mindjárt jók lesznek azok,ha már neki kell fizetnie érte...