Veszítettél már el valakit aki fontos volt számodra? Ha igen, hogyan?

2 papám és a mamámat. Meghaltak :'( Az egyik papám nem rég, nyár végén!!

És elvesztettem az apukámat!! :'( Nem halt meg, de mégis elvesztettem...

Ha a halálra érted, akkor két dédszülőmet veszítettem el, őket ismertem, és két unokatestvéremet, őket nem ismertem.

Valamit számtalan számomra nagyon kedves háziállatot.

Ha nem a halálra gondolsz, akkor veszítettem már el olyan férfit, aki nekem nagyon fontos volt, egyszerűen csak lelépett, na mindegy van ilyen, a másiknak én sétáltam ki az "életéből" (eléggé szép eufemizmus), na ez az, amit nagyon megbántam.

Számos családtagot (dédszülő, nagyszülők, nevelőapa-meghaltak), házikedvenceket. Az igazi apámmal nem igazán szoros a kapcsolatom, tulajdonképpen semmilyen, ő nagyon hiányzik az életemből.

Vesztettem el számomra fontos férfit - azt hiszem ő volt a lelkitársam- a saját hülyeségemből (még mindig szeretem). Az oka igen egyszerű, gyávaságból nem mertem kilépni egy állóvíz kapcsolatból. Kamaszkori legjobb barátnőmet szintén elvesztettem, ez mindkettőnk hibája volt, de talán az enyém jobban. A főiskolán, munkahelyen új barátaink lettek és nem figyeltünk máe annyira egymásra.

Édesapám 22 éve. Én 7 éves voltam, ő 29 :(

30/N

a nagyszüleimet. nagyon fájt, a mai napig iszonyatosan hiányoznak, de tudom, hogy ez az élet rendje, és mivel betegek voltak, jobb nekik így.

a másik, ami tulajdonképpen még menthető lenne az egy nagyon kedves barátom. minden nap gondolok rá, de sajnos mindketten elfoglaltak vagyunk, és cirka 400km választ el minket egymástól, így nagyon ritkán tudunk találkozni. pedig tudom, h én is hiányzom neki.

Az imádott nagypapámat, aki sajna -- bár egészséges közegben élt, mégis -- a prosztatarák elvitte ;'(

A LEGJOBB barátomat, aki mindent tudott rólam, nem titkoltam előle semmit, mégis elfogadott olyannak, aki vagyok, viszont ő annyira gátlásos volt, hogy nem mert nekem szólni a problémáiról minden bátorítás ellenére, még azokról sem, amelyeket én okoztam neki, így természetesen csak nyelt, csak nyelt, csak nyelt... végül bele is fulladt. Életünkben 1x találkoztunk személyesen a köztünk lévő nagy távolság miatt, az eszméletlen jó nap volt, azóta az a nap egy nagy pirosbetűs nap volt mindkettőnk életében. Kár hogy vége lett, ő nem bírta folytatni, pedig, ha mert volna (szólni),... NYERT volna (folytatást a kapcsolatunk folytatását)... Pedig úgy érzem, annyira nem volt nagy ez az elvárás... HA BAJOD VAN, MERJ RÓLA SZÓLNI!

Mindkettőjüket megsirattam az elvesztésükkor. Nagyon fájt nekem mindegyikük elvesztése. X"(

F29

Kedves kérdező!!

1-ső válaszoló vagyok. Köszönöm, próbálok kitartani.

Részvétem mindenkinek aki elvesztette valakijét!!

Kedves válaszoló, neked is mély részvétem a barátnőd miatt!! Még annyit, ha megkérdezhetnék, hogy mit csinált a barátnőd és miért??